Családi háttér

Minden viszonyítás kérdése.

Tulajdonképpen nagyon szerencsés helyzetben vagyunk.
Magdi szülei nagyon aranyos, kedves emberek akikkel nagyon jó kapcsolatot ápolunk.
Én pedig abban a méltán irigyelt helyzetben vagyok hogy a világ legelfogadóbb, legmegértőbb szüleit kaptam a sorstól.

Aki valamennyire is ismer engem tudja, nem túlzó azt állítanom hogy - fogalmazzunk így - soha nem voltam egyszerű eset...
Normális esetben a szülőknek pont az a dolguk hogy ezeket elnézzék a lurkójuknak amíg felnő, de ugye nem kell ecsetelnem hogy sajnos nem ez a jellemző.

Az én szüleim viszont nemcsak hogy elnézték ezeket nekem, de egész életemben rengeteget tanultam tőlük.

Egészen más értékrendünk van, egészen más dolgok foglalkoztatnak minket, tulajdonképpen a világ legtöbb dolgát egészen más aspektusból szemléljük. És mégis.

Anyukám a mai napig aggódik amiatt hogy mi történik az ő kicsi fiacskájával (mondjuk ma már inkább az unokája sorsa miatt aggódik).
A papámmal pedig valami megmagyarázhatatlan kötelék van közöttünk. Édesapám soha nem tudta kifejezni az érzéseit, nehezen nyílik meg -még a hozzá legközelebbi embereknek is. Mostanában viszont rengeteg mindent átbeszéltünk. Ez sok mindent egész más megvilágításba helyezett nálam.
Ha lehet még az eddigieknél is jobb lett a kapcsolatunk.

Sokan biztosan irigyelnek is amiatt hogy ennyire jó családi háttérrel rendelkezünk.
Ami viszont mindeddig előny volt, az most kimondhatatlan hátrány.
A világ másik végére költözni alapból nem egyszerű dolog. Nekünk mégis a családtagok kvázi elvesztése tűnik a legnagyobb nehézségnek.