2008. december 24., szerda

Így ünneplünk mi -avagy Hédi becsüccsentett

A legjobb dolga akkor van egy lurkónak, ha neológ (vallását nem gyakorló) vöröstengerészgyalogos családba születik bele.
Hogy miért? A magyarázat roppant egyszerű. Chanukára és karácsonyra is kap ajándékot...
Mivel idén -majdnem- egybeesett a két ünnep, elegendő volt az ajándékokat egyidejüleg általadni.

A december 24-i nap majdnem minden családban ugyanúgy telik el:
fenyőfa díszitgetés, karácsonyi szupi vacsi előállítása, ajándék csomagolás, stb.
Ez a mi kis családunkban is a megszokott koreográfia szerint zajlott, annyi különbséggel, hogy nálunk az akvárium takarítgatás is felkerült az elvégzendő teendők listájára még évekkel ezelőtt.


Íme a végeredmény
Mivel ezeket így együtt képtelenség lenne egy nap alatt megoldani miközben Hédit is szórakoztatni kell, ezért a fenyőfa feldíszitését előző éjjel alkottuk meg.
Hogy mégse kerüljön minden évben egy nappal előrébb az ünnep, kitaláltuk hogy kisasszony csak szenteste teheti be tappancsait a nappaliba (ahol a fa áll). Így teljes meglepődést tudunk elérni majd.

Szóval anya főzőcskézett, apa meg akváriumozott, majd takarított.
Itt jegyzem meg, hogy Magdi egy teljesen új kreálmányt rakott elénk vacsinál, ami több volt, mint ízletes. A versenyző egy speciálisan elkészített diós süllő (ha minden igaz felrakom majd a blogra az elkészítésének módját is hamarosan). Szóval nagyon jó volt.

Napközben még volt annyi időm is (Hédi sikeresen abszolválta szokásosnak mondható másfél órás délutáni durmolását), hogy átugorjak anyukámékhoz az ünnepi diós kalácsokért.
Ez pedig olyasmi mint a bejgli, csak nem száraztésztából, hanem puha, kelttésztás kialakítással.

Vacsi után aztán jött a várva várt pillanat. Végre bemehettünk a nappaliba, ahol gyönyörű akvárium, és még gyönyörűbb karácsonyfa várta kiscsibészt.



A hatás nem maradt el. A fa olyan szinten lenyűgözte (főleg a sok színes gömb alakú dísz rajta, amit nemes egyszerűséggel csak labdának tituál), hogy az alatta elhelyezett ajándékok iránt már teljesen érdektelenné vált. Pedig mennyire szeret bontogatni!

Le se lehetett vakarni a fáról. Aztán nagy nehezen amikor eljött onnan, akkor körbe-körbe rohangászással adta tudtunkra felhőtlen örömét.
Magdi ekkor ezt kérdezte tőle: "Mi az Hédi, becsiccsentettél?"
Hédi heves bólogatással jelezte hogy a megállapítás helytálló, majd nyomatékot adva mindennek bevonult a sarokba és leült.
"Be. Csüccs." -jött a válasz.


Szóval becsüccsentett...

Nincsenek megjegyzések: