Béka a hasban -avagy mit hogyan magyarázzunk meg a lurkónak

Egy átlagos szülő háromezerszer füllent a gyerekének, amíg az nyolc éves lesz - állítja egy walesi honlap, saját felmérésére hivatkozva. Az apró hazugságok között a Mikulással kapcsolatos kijelentések viszik a pálmát, de a spenót izomnövelő hatásáról, vagy a túlzott folyadékfogyasztás békanövelő képességéről szóló csúsztatás is előkelő helyen végzett a top 10-ben. Milyen apró csalásokkal traktáljuk az utódainkat, és miért? Nem okozunk ezzel több kárt, mint hasznot? Igazságok a hazugságokról.

"A Mikulás csak a jó gyerekekhez jön, és csak akkor, ha alszanak" - ez a két szülői állítás fordul elő leggyakrabban a családokban a szerint a felmérés szerint, amit egy walesi honlap készített. Kiszámolták: egy szülő az első nyolc évben átlagosan 3000 klasszikus füllentéssel traktálja a gyerekét. Ráadásul ezek generációkon keresztül öröklődnek, hiszen a kegyes hazugságok többségét a szülők saját szüleiktől hallották.

Magyarországon tudomásom szerint nem készült hasonló kutatás, de valószínűleg nincs olyan gyerek, akit ne akartak volna a szülei átejteni olykor-olykor: akár azért, hogy eltitkoljanak valamilyen fájó dolgot, vagy azért, hogy rávegyék arra, ami az érdekét, egészégét szolgálja, vagy egyszerűen csak azért, hogy varázslatosabbá, szebbé tegyék az életét.
Hazugság és hazugság között azonban óriási különbség van: bizonyos dolgok ugyanis valóban a szép gyerekkort szolgálják, míg a klasszikus füllentések egy része kifejezetten ártalmas is lehet.

A miértre a leggyakoribb válasz, hogy ezt így tanulta a szüleitől, így követeli a hagyomány, de sokak szerint ezek a mesék a gyerekkorhoz tartoznak. Ezért többen igyekeztek varázslatokkal is alátámasztani a legendát: egy apuka arról mesélt, hogy a felettük lakó ablakából félig kilógva, egy seprűvel kopogtatott az ötödik emeleti gyerekszoba ablakán; egy másik papához pedig rendőrt hívtak, amikor saját háztetőjére próbált felmászni, hogy teljes legyen az illúzió.

De a gyerekek se restek, szeretnék próbára tenni az ilyen meséket - több családban készítenek a kiskorúak olyan csapdákat, amelyek felébresztik őket, ha beléjük botlik az éj leple alatt lopakodó Mikulás. Az ötletes télapófogó-szerkezetek nem egy szülőnek okoztak már kisebb-nagyobb sérüléseket.

"Nekem a bokám ficamodott ki, amikor az ajándékokat próbáltam a csizmákba rejteni" - mesélte egy anyuka. "A gyerekeim ugyanis teljesen aláaknázták a szobát: volt ott kifeszített kötélre szerelt csengő, a sötétben szinte észrevétlen sípoló gumijáték, és pont az ablak alá rakott kockavár - amikor véletlenül ledöntöttem kiment a bokám. Majd, amikor némán jajgatva - hiszen a küldetést nesztelenül kell teljesítni - fél lábon ugráltam, ráhágtam egy alattomos Lego csapdára." Az, hogy a gyerekek ilyen formában igyekeznek leleplezni a szülőt, azt bizonyítja, hogy hiszik is, meg nem is a mesét.

A legnépszerűbb walesi szülői csúsztatások:

A Mikulás csak a jó gyerekekhez jön. (84 százalék)
A Mikulás csak az olyan gyerekeket látogatja meg, akik elmennek aludni. (81 százalék)
Ha túl közel ülsz a tévéhez, négyzet alakúak lesznek a szemeid. (60 százalék)
A spenóttól erős leszel. (48 százalék)
Ne bandzsíts, mert úgy marad a szemed. (39 százalék)
Almafa nő a hasadban, ha megeszed az almamagot. (27 százalék)
Ha túl sokat iszol, béka nő a hasadban! (25 százalék)
Ha káromkodsz, elvisz a rendőr! (20 százalék)

"Edd meg a spenótot, hogy erős legyél!" - nem csak a walesi szülők etetik a főzelék mellett ezzel, az erősen tudománytalan megállapítással a gyereket. A magyar szülők, annak érdekében, hogy a csemete egészségesen táplálkozzon, gyakran hivatkoznak arra is, hogy a sárgarépa segít megtanulni fütyülni.

"Sokkal egyszerűbb azt állítani, hogy erős, szép, és okos lesz, ha megeszi az ebédet, mint elmagyarázni, hogy a spenót vastartalmára szüksége van a fejlődéshez, vagy, hogy a hal-rudacska omega-3 tartalma nélkülözhetetlen a gyerek-szervezetnek" - mondja az egyik anyuka.

Persze a gyerek itt is hamar leleplezi a turpisságot. "Nálunk a fiam, miután becsületesen, az utolsó kanálig megette a spenótot, felpattant az asztal mellől és megpróbálta megemelni a hűtőszekrényt. Persze nem sikerült, amitől szörnyen elkeseredett, egy órán keresztül szavát se lehetett venni" - meséli egy papa, aki azt is bevallja: onnantól fogva igyekezett elkerülni az ilyen vicces csúsztatásokat.

Rosszabb a helyezet, ha azt akarjuk elérni, hogy valamit ne csináljon a gyerek, ezért hazudunk neki. Ilyenkor ugyanis annyira megijeszthetjük őt, ami már káros is lehet.
"Nekem egyszer azt mondták gyerekkoromban, hogy ne egyem meg az almacsutkát, mert az almamag ki fog hajtani a hasamban, és fa lesz belőle. Aztán egyszer véletlenül lenyeltem egy almamagot, és három napig nem aludtam a félelemtől, mert biztos voltam abban, hogy a fa hamarosan akkora lesz, hogy átlyukasztja a hasam" - idézte fel a gyerekkori traumáját egy anyuka.

Nevelési elveinknek igyekszünk nyomatékot adni az olyan kijelentésekkel, hogy "ha rosszalkodsz, elvisz a zsákos bácsi", vagy Qha nem fogadsz szót, börtönbe zár a rendőr", esetleg, hogy "a hazug gyereknek megnő a fülé és az orra". Ráadásul a gyerekek hajlamosak továbbadni ezeket a fenyegetéseket, még jobban egymásra hozva a frászt.

"A fiam azzal jött haza az oviból, hogy neki most már biztosan le fog száradni a keze és olyan lesz, mint a csontváz" - mesélte az egyik anyuka. "Kiderült, hogy az egyik csoporttársa továbbadta azt a szülői intelmet, ami szerint, aki túrja az orrát, azzal ez történik. Hosszú időbe telt, amíg megnyugtattam, hogy ez butaság."

A szakember szerint ezek a kijelentések már minősített esetei a szülői ostobaságnak, hiszen életre szóló félelmeket lehet elültetni az emberpalántában.

"Minden ilyen hazugság, amikor a szülő az egyszerűség kedvéért tovább erősíti a gyerek félelmeit, rettenetesen káros. A gyerek alapvetően tele van szorongásssal, hiszen az ismeretlenbe nő bele, és sokkal lassabban szerez tudást és tapasztalatot a realitásról. Addig viszont permanensen a fantázia működik arról, hogy ha például meg kell verni az asztal sarkát, mert megütötte a fejét, akkor az asztal egy emberi tulajdonságokkal, gonoszsággal bíró tárgy, amitől félni lehet. A legrémesebb, és legnagyobb károkat okozó fenyegetés ebben a kategóriában a kasztrációs félelemkeltés: vagyis amikor azzal riogatnak egy kisfiút, hogy leszárad a fütyije, ha nem pisil, vagy levágják, ha játszik vele."

A gyerek nem csak a meggondolatlan szülői füllentéstől, fenyegetéstől képes halálra rémülni, de saját fantáziájában is feltűnhetnek időnként rettenetes dolgok. Nemzetiségtől függetlenül sok gyerekágy alatt laknak szörnyek, sok kertben lapulnak gonosz dolgok, és még a Rottenbiller utcában is feltűnhet a krokodil. Ilyenkor aztán jönnek a jól bevált trükkök, a mondókák, szertartások, szörnyűző mesék, csak, hogy megnyugodjon.

Hasonló a helyzet akkor, amikor valamilyen fájó dolgot akarunk elfogadtatni a csemetével, leggyakrabban azt, hogy valaki meghalt. "Amikor a nagypapám meghalt, a szüleim azt mesélték, hogy elutazott a Jóistenhez, és nem jön vissza. Nem lettem tőle kevésbé szomorú, viszont sokáig lestem a pályaudvaron, hogy honnan indulhat az a vonat, ami engem is odavisz."

De a szeretett állat elvesztését is sztaniolba csomagolva próbáljuk beadni a gyereknek: egy apuka arról mesélt, hogyan adagolták a szülei, hogy Cucika, a kedvenc papagája nincs többé.
"Azt mesélték, hogy beköltözött az állatkertbe, ahol az öreg madarak laknak és ott már nagyon jó lesz neki. Természetesen nehezen nyugodtam bele, egyfolytában azért nyúztam a szüleim, hogy menjünk és látogassuk meg."

"Az apám mindent elmesélt a madarakról meg a méhekről. A hazug: egy harkállyal jártam huszonegy éves koromig" - mondta Bob Hope amerikai humorista. Bár ilyen "komoly" hatása nincs a félresikerült felvilágosításnak, azért az általuk összeszedett fél-információ elég nagy károkat tud okozni.

A klasszikus gólyamesék ideje ugyanis már lejárt - ma már senki sem hiszi, hogy a hosszúcsőrű vízimadár pottyantja a kéménybe, vagy a káposztaföldön találják a gyereket. Sőt, már az olyan magyarázatok is egyre ritkábbak, hogy a kisbabát a kórházban gyártják. Vannak persze őrületes ötletek is: egy anyuka például elég sokáig úgy tudta, hogy a gyereket a Tanácsnál kell igényelni, ahol elbírálják a kérelmet, adnak egy tablettát, és így kerül a baba a mama pocakjába.

A mai szülők viszont már felvilágosultak, így maguk is tudományos alapon világosítanak fel - kár, hogy néha csak félig-meddig. "A szüleim, arra a kérdésre, hogy születik a kisbaba, elmondták, hogy ehhez kell egy sejt a papából, meg egy a mamából és az egyesül, ebből lesz a gyerek. De azt, hogy ez hogyan zajlik, nem modták el, így amikor az oviban aludtunk és mellém fektettek, egy olyan fiút, akit nagyon utáltam, attól rettegtem, hogy nehogy kijöjjön belőle az a bizonyos sejt, és gyerekem legyen tőle" - meséli egy fiatal anyuka.