Mi az összefüggés a kínaiak kosárlabdázása és a magyarországi helyzet között?
Mind a kettőnél léteznek szabályok, amiket egyik szereplő sem akar betartani...
Szokásos délutáni sétánkat megint a Sportligetben (erről a helyről nemsokára írok egy újabb posztot) ejtettük meg.
A kosárpályától nem messze megállt egy 3-as kombi béemvé és kiszállt belőle fél Beijing. De frankón. Nemcsak hogy meglett a két kosár csapat, de a komplett orvosi stáb, szurkolók, edzők, mindenki.
Aztán farmerben, utcai cipőben nekiálltak játszani. Volt aki félmeztelenül, volt aki álcsó kínaji embéá mezutánzatban.
Lehet hogy bennem van a hiba, de mindig kiakadok azon, ha valaki úgy csinál bármit is, hogy a vonatkozó alapvető szabályokat figyelmen kívül hagyja.
Miért jó az, ha össze-vissza rohangásznak, a labdát egyetlenegyszer sem pattintják le, amúgy azt egymástól még örökölni sem tudják, minden fejvesztve rohanó nyakában legalább öt másik versenyző lóg?!
Olyan ez, mintha az ember focilabdával bowlingozna, vagy mondjuk agyaggalamb lövészetnél gépágyút használna.
A kosárlabda amúgy nem egy bonyolult játék. Alapvető szabályokból -mint lépéshiba, láb, kétszerindulás, stb.- nem sok van. Éppen ezért ezeket figyelmen kívül hagyni sokkal nagyobb kuriozum, mint végignézni egy brazil sorozatot.
Igazából én csak azt nem értem, hogy mit lehet élvezni a fejetlenségben?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése