Tegnapi összecappuccinnozás Pukkéékkal

Tegnap volt szerencsénk együtt álpácsínózni a Pukekó familyvel.
Az még csak hagyján hogy végtelenül szimpatikusak és kedvesek voltak, de rengeteg megnyugtató információval szolgáltak számunkra.

Amikor az ember úgy dönt, hogy mindent hátrahagyva gyakorlatilag a világ másik végén telepedik le családjával azon túl hogy meghozta ezt a nem könnyű döntést, számos dologgal kalkulálnia kell.
Minden ország más és más kulturát, viselkedési morált és élethabitust vonz magával. Ráadásul minél messzebb van az ember Európától ez annál inkább érvényesül.

Lévén hogy mi még soha nem jártunk Új-Zélandon, ez az egész számunkra több mint szerencsejáték...
El lehet olvasni egy csomó fontos információt a neten, lehet statisztikákat bújni, gyönyörű tájakról készült fotókat csodálni -lássuk be ez azért mégsem ad teljes képet a valóságról.
Arról nem is beszélve, hogy én személy szerint sokkal hitelesebbnek tartom a megélt történeteket, élményeket. Nekem sokkal többet elárul egy országról az, ha valaki a vele kint történt sztorikat meséli el.

Azt eddig is tudtuk, hogy a zátony elképesztően gyönyörű természeti adottságokkal rendelkezik. Azzal is tisztában voltunk, hogy az emberek habitusa egészen más. Sőt, ugyanilyen jól láttuk hogy a megélhetés kevesebb akadályba ütközik, mint mondjuk Magyarországon...

Mégis, számomra a tegnap esti beszélgetésből két nagyon fontos dolog derült ki.

1. Pukkéék nem festenek irracionális képet Új-Zélandról. A negatív oldalakat ugyanúgy felvázolták, mint a pozitívakat. Ugyanakkor a történeteikből világosan kiderül hogy az élet sokal inkább élvezhető arrafelé, mint idehaza. Gyakorlatilag nincs esze-veszett rohanás, nincs nemlétező szabadidő, nincs fejetlenség.
Vannak viszont kedves, köszönő idegenek, csodálatos környezet, élhető és élvezhető életkörülmények, Pukke nagy örömére elképesztő madarak, és átlátható rendszer gyakorlatilag korrupció nélkül.

2. Sokat meséltek a kinti magyar koloniáról (itt természetesen a blogokon keresztül kialakult 'klubról' van szó). Számomra sokat nyom a latban az, hogy ez a társaság nem azért ment ki Új-Zélandra, mert nem tudott itthon megélni, hanem azért mert gyaníthatóan másmilyen életre vágytak.

És a kettő között hatalmas különbség van. Számomra.
Én (mi) elsősorban morális okok miatt kényszerülünk más otthont választani magunknak.
Nem túlzottan dobna fel egy olyan változtatás, ami nem jelentene ebből a szempontból előrelépést. Hogy ne rébuszokban beszéljek: herótom van attól a mentalitástól ami Magyarországon dívik. Mindenki pesszimista. Mindenki köpköd mindenre és mindenkire, mégis ugyanúgy éli az életét tovább. Mindenki a másik 'zsebében turkál'. ("Honnan van neki ez meg az?!"-mentalitás...

Nyilván nem vonok le a magyar kolonia szellemi kvalitásaiból és mentalitásából messzemenő következtetéseket az egész új-zélandi társadalmat illetően, mégis meggyőződésem, hogy ha ezek az emberek ezt a helyet választották maguknak otthonul, akkor ezzel az országgal túl nagy bajok nem lehetnek.
Remélem nem bonyolódtam bele túlzottan a témába...

Szóval mégegyszer nagyon köszönöm Pukekónénak és Pukekónak!
Reményeim szerint hamarosan kint is találkozunk!