A táncos oroszlán, a haveri zebra, a szerelmes természetű víziló és a neurotikus zsiráf ott folytatja, ahol abbahagyta. Vagyis hogy Alex, Marty, Gloria és Melman a gyökereit keresi, amikre egész véletlenül, némi pingvini közreműködéssel akadnak rá.
Éppen elhagynák a madagaszkári lombokat egy összetákolt repülőgéproncs fedélzetén, amikor a pingvinlegénység vezérletével kényszerleszállást hajtanak végre az afrikai szavannákon, és szabadon élő, igazán vad társaikra akadnak. Alex itt nemcsak távoli rokonokra, hanem a szüleire is rátalál. A helyi vadonmegpróbáltatások során hasznosítják a New York-i betondzsungelben tanultakat, aminek komoly hasznát is veszik, mert egy fondorlatos oroszlán mellett a fő ellenség egy agresszív New York-i nyugdíjas nénike…
A második részekkel az a baj, hogy az első sikerét, annak újdonsága miatt nem tudják megismételni. A Madagaszkár 2. szórakoztató és vicces, de haloványabb, mint elődje, az elszánt pingvinkommandó sem üt akkorát elsőre, és hiába akadnak olyan remek ötletek, mint a villanyleoltás a szavannában, vagy a hím majommunkások sztrájkja a szülési szabadságért, másodjára már nem olyan elemi a röhögés. (Mint ahogy a film slágere is inkább elvárt kényszer, mintsem felszabadult bolondozás.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése