A BAB femilinél vendégeskedtünk

Tegnap végre meg tudtuk látogatni a híres-neves BAB családot!
Már extra régóta terveztünk egy közös napot Balázsékkal -akit TF-es megismerkedésünk óta nagyon megkedveltem (részint meglepő hasonlóságot mutató régi énünk miatt).

Balázs több szempontból is különleges ember.
Az hagyján hogy annyit tud inni mint egy komplett település együttvéve, de mind emellé kevés ember rendelkezik akkora szívvel mint ő -mondjuk ezt viszont nehezen fedi fel eleinte...
Ezen túlmenően nem egyszerű életében közel 30 év után végre megtalálta azt az embert akivel tökéletesen összeillenek.

Andi (Balázs kedvese) kreativitásának köszönhetően végtelenül otthonossá varázsolta közös kis kuckójukat.
Rengeteg saját készítésű dísz mindenfelé, üvegfestés, dekoráció. És mégis a sok különféle kreálmány egy teljes egésszé formálja a teret. Már amikor belép az ember otthonosan érzi magát -ez az amit nagyon nehéz elérni szerintem.

És ha már ennyire összeillenek Balázsék, összehoztak egy hihetetlenül aranyos kisgengsztert is.
Benedek nem elsősorban külsőre hasonlít a papájára -noha így is rengeteg közös vonásuk akad.
Még csak 10 hónapos, de már most igyekszik mindent és mindenkit leamortizálni.
Ott tartózkodásunk alatt orrnyergemet szerette volna erőteljesen átfésülni.
Mondjuk ha valamit örököltem ókori elődeimtől akkor ezt tagadhatatlanul...

Sajnos fényképeket nem készítettünk (pedig még a gépet is elvittük), így mindenki kénytelen önerőből elképzelni például az utánozhatatlanul finom kakaóscsigát amit Andi varázsolt nekünk, vagy a szintén saját készítésű rongybabákat. Utóbbiból Hédi kapott egy csuda aranyos példányt.
Ezt is valamint a felejthetetlen napot is köszönjük!

Erikáéknál voltunk

Tegnap délután Erikánál és Gábornál voltunk család (és mindenféle hüllő, hal, valamint rágcsáló) látogatáson.
Én mondjuk viszonylag jól ismerem Őket, lévén hetente legalább egyszer biztosan találkozok velük, de a csajok most voltak náluk először.

Az előzményekhez tartozik, hogy Hédi -bár nem egy alvó-fenomén, most még önnönmagát is sikerült alulmúlnia. Előző éjszaka gyakorlatilag alig aludt valamit. Ezek után -gondoltam naívan- csak alszik majd napközben. Ezért kivittem sétálni indulás előtt.
Esze ágában sem volt durmolni, így felkerekedtünk vendégség ügyileg.
Egy ennyi idős lurkónál az alvás hiánya leginkább halmozott nyűgösséggel párosul, aminek a mi idegrendszerünk issza meg a levét mostanság.

Útközben beugrottunk még nagymamáékhoz is pár percre, hogy egy jó csomó kinőtt göncöt átszállítsunk hozzájuk.
Úgy 2 környékén értünk Erikáékhoz, akik szokásos kedvességükkel fogadtak.
Elsősorban természetesen Hédi volt a nagy látványosság -már napok óta készültek arra hogy találkozzanak vele.
Mindenféle fincsósággal (édes és sós kexi) várták a kiscsibészt, sőt, még ajándékot is kapott tőlük!

A kezdeti megszeppenést aztán gyorsan levetkőzte kisasszony. Olyannyira hogy Erikával országos, sőt világi cimborákká fogadták egymást.
Osztatlan sikert aratott még kisegér is (ő egy törpehörcsög), akit sikerült rendszeresen felzaklatni legmélyebb álmából.
Bár, ahogy Gábor fogalmazott egyáltalán ne törödjünk vele, hiszen kisegér sem foglalkozik lelki békéjükkel amikor éjszakánként nekiáll önálló életet élni...

Sajnos nem tudtunk túl sokáig maradni, mert Pupszlixnak valahogy még pótolnia kellett alváskimaradását. Ezt a kocsiban meg is tette, úgy fél perccel indulás után...

Egy szó, mint száz: nagyon-nagyon köszönjük a vendéglátást! Folyt.köv.! :)