Új év

Mivel nagy valószínűség szerint ez volt az utolsó magyarországi szilveszterezésünk (legalábbis egy jó darabig), kicsit a szokásosnál is szentimentálisabbra sikeredett. Anyukáméknál voltál. Az alap gondolatot az adta, hogy így talán elkerülhetjük a petárdákkal randalírozók tömegét. Hát nem. Hiába álltam be a kocsival a kertbe, valami elmerobbantnak csak sikerült eltalálnia a tetejét...
Ezt leszámítva azonban minden a legnagyobb rendben zajlott.
Hédi bemutatta nagymamának új tudományait, én pedig szokás szerint megdézsmáltam papám kuriózum whisky készletét. Ezúttal egy 18éves maláta esett ennek áldozatul.







Ráadásul (asszem) 30-án Imma nénivel is tudtunk végre csacsogni egy kicsit telcsin. Ennek köszönhetően holnap jól meg is látogatjuk Őket Varpiékkal egyetemben.
Ezek azért meglehetősen feldobták az év utolsó napjait.

BÚÉK

Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak!

Még mindig karácsony

A szentestei karácsonyozás után -amit kimondottan hármasban akartunk tartani- meglátogattuk a nagyszülőket a rákövetkező két napban, felmarkoltuk Hédi összes ajándékát, majd szeretettel (és saját készítésű áfonyás muffinnal) vártuk Erikát és Gábort egy szombati összeröffenésre.

25-én az én szüleimhez voltunk hivatalosak.
Sajnos Csongi és Morci (ők a bátyám lurkói) ezúttal nem voltak jelen -elutaztak a másik nagyszülőkhöz ünnepelni-, reményeink szerint Őket is hamarosan láthatjuk.
Szerencsére papámék már -majdnem teljesen- felgyógyultak abból az influenza jellegű történetből amit még december elején kaptak el jól.
Volt is nagy aggódás hogy nem látják az ünnepekkor az unokákat, de mégsem úszták meg.
Szóval volt minden a szokásos forgatókönyv szerint: ünnepi ebéd, Hédi iszonytató mennyiségű alvása -volt vagy egy óra, ajándékozgatás keresztbe-kasul, whiskyzés a papámmal, majd este érzékeny búcsú.

Másnap aztán Magdi szüleinél jártunk.

Hédi kicicázhatta végre magát. Pontosabban csak cicázhatta volna, mert amint macsek meglátja Őt, iszkirizni kezd az amúgy roppant nyugodt vérméskletű négylábú.

Mivel Hédi most lépett abba a korba, hogy valódi élményeket lehessen neki szerezni, így nagyságrendekkel könnyebb az ajándékok beszerzése is.

Magdi már egy ideje kiötlötte hogy kéne egy pici sátrat venni ahova elbújhat majd a világ zaja elől ha ahhoz van kedve.

Így amikor a nagyszülők megkérdezték hogy miket vehetnek neki karácsonyra természetesen a sátor szerepelt első helyen.

Aztán kapott még egy csoda aranyos barit is (valódi bárány szőr fedi a kis testét) -ő is nagy haver lett -együtt osztoznak meg a sátor zeg-zugain.

Magdi papája nem volt ennyire bátor az ajándékok beszerzésében -ő teljes mértékben ránk bízta azt. Így tőle egy egész csomó pléjmobil babát, pacit, csigát, hapcit (virág), és természetesen barikat, meg ördög tudja még miket kapott kiscsibész.

Szombaton Erika és Gábor felbátorodva legutóbbi vendégeskedésünkön meglátogatott minket.

Pontosabban dehogyis minket! Hédit.

Mivel Hédi nehezen barátkozik hímnemű egyedekkel, így gyakorlatilag kész csoda számba megy hogy Gáborral már-már kommunikáltak is ez alkalommal.

Azóta is gyakran mesél nekünk Erikáról és Gáborról -valamint természetesen csodaszép órájáról, amivel gyorsan levette lábáról...

Így ünneplünk mi -avagy Hédi becsüccsentett

A legjobb dolga akkor van egy lurkónak, ha neológ (vallását nem gyakorló) vöröstengerészgyalogos családba születik bele.
Hogy miért? A magyarázat roppant egyszerű. Chanukára és karácsonyra is kap ajándékot...
Mivel idén -majdnem- egybeesett a két ünnep, elegendő volt az ajándékokat egyidejüleg általadni.

A december 24-i nap majdnem minden családban ugyanúgy telik el:
fenyőfa díszitgetés, karácsonyi szupi vacsi előállítása, ajándék csomagolás, stb.
Ez a mi kis családunkban is a megszokott koreográfia szerint zajlott, annyi különbséggel, hogy nálunk az akvárium takarítgatás is felkerült az elvégzendő teendők listájára még évekkel ezelőtt.

Íme a végeredmény

Mivel ezeket így együtt képtelenség lenne egy nap alatt megoldani miközben Hédit is szórakoztatni kell, ezért a fenyőfa feldíszitését előző éjjel alkottuk meg.

Hogy mégse kerüljön minden évben egy nappal előrébb az ünnep, kitaláltuk hogy kisasszony csak szenteste teheti be tappancsait a nappaliba (ahol a fa áll). Így teljes meglepődést tudunk elérni majd.

Szóval anya főzőcskézett, apa meg akváriumozott, majd takarított.
Itt jegyzem meg, hogy Magdi egy teljesen új kreálmányt rakott elénk vacsinál, ami több volt, mint ízletes. A versenyző egy speciálisan elkészített diós süllő (ha minden igaz felrakom majd a blogra az elkészítésének módját is hamarosan). Szóval nagyon jó volt.

Napközben még volt annyi időm is (Hédi sikeresen abszolválta szokásosnak mondható másfél órás délutáni durmolását), hogy átugorjak anyukámékhoz az ünnepi diós kalácsokért.
Ez pedig olyasmi mint a bejgli, csak nem száraztésztából, hanem puha, kelttésztás kialakítással.

Vacsi után aztán jött a várva várt pillanat. Végre bemehettünk a nappaliba, ahol gyönyörű akvárium, és még gyönyörűbb karácsonyfa várta kiscsibészt.



A hatás nem maradt el. A fa olyan szinten lenyűgözte (főleg a sok színes gömb alakú dísz rajta, amit nemes egyszerűséggel csak labdának tituál), hogy az alatta elhelyezett ajándékok iránt már teljesen érdektelenné vált. Pedig mennyire szeret bontogatni!

Le se lehetett vakarni a fáról. Aztán nagy nehezen amikor eljött onnan, akkor körbe-körbe rohangászással adta tudtunkra felhőtlen örömét.
Magdi ekkor ezt kérdezte tőle: "Mi az Hédi, becsiccsentettél?"
Hédi heves bólogatással jelezte hogy a megállapítás helytálló, majd nyomatékot adva mindennek bevonult a sarokba és leült.
"Be. Csüccs." -jött a válasz.

Szóval becsüccsentett...

Chanuka

A zsidó vallás egyik legfontosabb ünnepe kezdődik ma.
Kiszlév hó 25-től Tévész hó 3-áig tart (a holdhónapok miatt egészen más a zsidó naptár, mint a Gergely-naptár, ezért minden évben más napra esik -idén ez december 21-től 29-ig lesz).

A Fény Ünnepe, annak a csodának az emlékére, hogy i.e. 165-ben, amikor a zsidók egy kis csoportja a Makkabeusok vezetésével legyőzték a szíriai görögök hatalmas seregét.
Az újjáavatott szentélyben csak egy napra elegendő olaj maradt a Menora lángjának meggyújtásához, de ez az olaj mégis nyolc napig égett.

Ennek emlékére hanuka első napjától kezdve minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg a zsidó családok és olyan helyre teszik őket, ahol hirdethetik az isteni csodát. A gyertyatartót, amelybe a gyertyákat helyezik, "hanukia"-nak hívják.


A hanukkiának (hanukai menóra) kilenc ága van, nyolc normál gyertyatartó és egy 'szolga'.
A szolga segítségével kell meggyújtani a nyolc gyertyát, vagy mécsest.
Első nap egyet, másodikon kettőt és így tovább. Az ünnep végén minden láng ég (nyolc plusz a szolga), így szimbolizálva, hogy az olaj kitartott nyolc napig.

Ez az ünnep a téli estéken különösen meghitt és sok vidámsággal teli.
A gyerekek trenderlivel (hanukai pörgettyű) játszanak, olajban sült finomságokat kapnak és hanukai dalokat énekelnek.

A középkortól kezdve ezen az ünnepen ajándékot is kapnak a kislurkók.

Télapó itt van...

Száz éve nem írtam már semmit a családról.
Hát most ebbéli elmaradásomat pótolom.

A hét mi másról szólhatna itt Magyarországon, mint a Mikulásról.
Igen, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a világ ezen tájékán nem karácsonykor bukkan fel a Mikulás, hanem Miklós napján -éppen 19 nappal a klasszikus időpont előtt.
Így viszont újabb lehetősége nyílik a drága szülőknek hogy csemetéik számára nélkülözhetetlen ajándékokat (rosszabb esetben édességeket) szerezzenek be.

Másik érdekesség a kipucolt csizma esete.
Nem egészen világos számomra hogy szerencsétlen Mikulásnak miért éppen az agyon használt lábbelinkbe kell beletennie az ajándékokat...

Hamár így alakult, természetesen mi sem akartunk kimaradni a 'Hogyan rémisztgessük lurkónkat öreg, szakálas bácsival' versenyből.

Csütörtökön voltunk egy ovi-bölcsiben, ahova menetrenszerűen meg is érkezett Miki.

Némi bemelegítő torna, játék, majd énekelgetés ('Télapó itt van, hó a subája' és hasonszőrűek) hatására be is toppant az öreg és előre megbeszélt monológokat mormolva a lurkók szokásairól kiosztotta a mikulásajándékokat.

Hédi kezdeti megszeppenését ekkor már a szokásos vagány stílus váltotta fel.

Mondjuk a Télapóhoz nagyon nem akart odamenni, de így is bizonyította halált megvető bátorságát a sok idegen lurkó között.

Utána elmentünk játszóházazni.

Ezt egyértelműen jobban élvezte Hédi is, meg én is.

Volt itt légváras ugrálás, meg mini labdák közötti 'pancsolás'.
Az esemény méltó lezárása gyanánt pedig nagy össznépi falatozásba csaptunk, hogy aztán hazafelé véve az irányt még a kekszkészletünket is megdézsmálja a kis csirkefogó.

Ja, és a lényeget majdnem elfelejtettem!

Hédi megkapta élete első kosárpalánkját is -egy mini labdával.

Magdi szülinapja

Tegnap volt Magdi szülinapja. A 17. Hogy múlik az idő...
Ma anyukáméknál voltunk ebből az alkalomból. Ott voltak Öcsiék
(a bátyám) is a lurkókkal.
Holnap a párom anyukájáéknál lesz dinom-dánom.

Szóval a bátyámnak van két fia. Mint a népmesékben. Neeeeem, ez nem az a sztori lesz!
Mindenesetre a nagyobbikkal (aki 7éves) már-már olyan kapcsolatban vagyunk, mintha én lennék a papája. Azt hiszem ha kimegyünk
Új-Zélandra, ő fog a legjobban hiányozni. Az is érdekes, hogy Hédivel milyen jó viszonyban vannak.

Csongi Globetrotter

Amikor megérkeztünk Csongi a kertben kosarazott -legalábbis pattogtatta a lasztit. Amikor kapta tőlünk, azt hittem csak egy múló szeszélyről van szó. Hát nem. Úgyhogy elképesztően örültem. Pár órával később el is meséltem a legtöbb szabályt neki néhány kiegészítő információval.



Akartam kreálni egy speckó tortát a mai napra, aminek a receptjét itt olvashatod el.
Jeruzsálemi túrótorta. Mind a két szó ígéretesen hangzik. Sajnos kuszkuszt nem kaptam sehol, úgyhogy ezt jövő héten fogom megkreálni.
Sebaj. Magdi csinált isteni citromtortát.

Kárpótlás gyanánt a karácsonyi vacsit is én csinálom. Ha kedvesem túléli a turbótortát...

Szukot - סוכות

A mai nappal kezdődik a zsidó vallás egyik tradicionális ünnepe, amely hét napig tart, és a zsidók pusztában való vándorlásának állít emléket.
Az ünnep nevének jelentése: sátrak.

Szukotkor a vallásos zsidók sátrakba költöznek legalább az étkezések idejére, hogy emlékezzenek arra az időre, amikor őseik negyven évig vándoroltak a sivatagban. A szabadban felállított sátrakat faágakkal borítják, feldíszítik és ünnepi étkezéseik alkalmával minden nap más bibliai személyt hívnak meg azokba (Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes, Áron, Dávid).


A sátorépítésnek szigorú vallási szabályai vannak. Megvannak határozva a felhasználható anyagok, a sátor lehetséges mérete, a tető anyaga, sőt még olyan megkötés is van hogy a tetőn keresztül látni lehessen a csillagokat, de lehetőleg óvjon az esőtől -magyarán a Decathlonban beszerezhető kész sátrak sajnálatos módon nem megfelelőek erre az alkalomra...


A szukot jellemző, meghatározó kelléke a sátoron kívül a négy különböző növényből készült ünnepi csokor, a luláv (לולב). A négy növény a következő:
- cédrátcitrom-gyümölcs (etrog, ez nem kerül a csokorba, hanem a bal kézben külön tartják)
- pálmalevél (luláv, erről kapta a csokor a nevét)
- mirtuszág (hádász)
- fűzfagally (árává)


A szukot hét napon át tart, zárásaként a nyolcadik napon a smini aceret, vagyis az őszi záróünnep követi. Több vidám vallási szertartás, sok ének és tánc kíséri az örömünnepet.