Még mindig karácsony

A szentestei karácsonyozás után -amit kimondottan hármasban akartunk tartani- meglátogattuk a nagyszülőket a rákövetkező két napban, felmarkoltuk Hédi összes ajándékát, majd szeretettel (és saját készítésű áfonyás muffinnal) vártuk Erikát és Gábort egy szombati összeröffenésre.

25-én az én szüleimhez voltunk hivatalosak.
Sajnos Csongi és Morci (ők a bátyám lurkói) ezúttal nem voltak jelen -elutaztak a másik nagyszülőkhöz ünnepelni-, reményeink szerint Őket is hamarosan láthatjuk.
Szerencsére papámék már -majdnem teljesen- felgyógyultak abból az influenza jellegű történetből amit még december elején kaptak el jól.
Volt is nagy aggódás hogy nem látják az ünnepekkor az unokákat, de mégsem úszták meg.
Szóval volt minden a szokásos forgatókönyv szerint: ünnepi ebéd, Hédi iszonytató mennyiségű alvása -volt vagy egy óra, ajándékozgatás keresztbe-kasul, whiskyzés a papámmal, majd este érzékeny búcsú.

Másnap aztán Magdi szüleinél jártunk.

Hédi kicicázhatta végre magát. Pontosabban csak cicázhatta volna, mert amint macsek meglátja Őt, iszkirizni kezd az amúgy roppant nyugodt vérméskletű négylábú.

Mivel Hédi most lépett abba a korba, hogy valódi élményeket lehessen neki szerezni, így nagyságrendekkel könnyebb az ajándékok beszerzése is.

Magdi már egy ideje kiötlötte hogy kéne egy pici sátrat venni ahova elbújhat majd a világ zaja elől ha ahhoz van kedve.

Így amikor a nagyszülők megkérdezték hogy miket vehetnek neki karácsonyra természetesen a sátor szerepelt első helyen.

Aztán kapott még egy csoda aranyos barit is (valódi bárány szőr fedi a kis testét) -ő is nagy haver lett -együtt osztoznak meg a sátor zeg-zugain.

Magdi papája nem volt ennyire bátor az ajándékok beszerzésében -ő teljes mértékben ránk bízta azt. Így tőle egy egész csomó pléjmobil babát, pacit, csigát, hapcit (virág), és természetesen barikat, meg ördög tudja még miket kapott kiscsibész.

Szombaton Erika és Gábor felbátorodva legutóbbi vendégeskedésünkön meglátogatott minket.

Pontosabban dehogyis minket! Hédit.

Mivel Hédi nehezen barátkozik hímnemű egyedekkel, így gyakorlatilag kész csoda számba megy hogy Gáborral már-már kommunikáltak is ez alkalommal.

Azóta is gyakran mesél nekünk Erikáról és Gáborról -valamint természetesen csodaszép órájáról, amivel gyorsan levette lábáról...