2008. december 29., hétfő

Még mindig karácsony

A szentestei karácsonyozás után -amit kimondottan hármasban akartunk tartani- meglátogattuk a nagyszülőket a rákövetkező két napban, felmarkoltuk Hédi összes ajándékát, majd szeretettel (és saját készítésű áfonyás muffinnal) vártuk Erikát és Gábort egy szombati összeröffenésre.

25-én az én szüleimhez voltunk hivatalosak.
Sajnos Csongi és Morci (ők a bátyám lurkói) ezúttal nem voltak jelen -elutaztak a másik nagyszülőkhöz ünnepelni-, reményeink szerint Őket is hamarosan láthatjuk.
Szerencsére papámék már -majdnem teljesen- felgyógyultak abból az influenza jellegű történetből amit még december elején kaptak el jól.
Volt is nagy aggódás hogy nem látják az ünnepekkor az unokákat, de mégsem úszták meg.
Szóval volt minden a szokásos forgatókönyv szerint: ünnepi ebéd, Hédi iszonytató mennyiségű alvása -volt vagy egy óra, ajándékozgatás keresztbe-kasul, whiskyzés a papámmal, majd este érzékeny búcsú.


Másnap aztán Magdi szüleinél jártunk.
Hédi kicicázhatta végre magát. Pontosabban csak cicázhatta volna, mert amint macsek meglátja Őt, iszkirizni kezd az amúgy roppant nyugodt vérméskletű négylábú.
Mivel Hédi most lépett abba a korba, hogy valódi élményeket lehessen neki szerezni, így nagyságrendekkel könnyebb az ajándékok beszerzése is.

Magdi már egy ideje kiötlötte hogy kéne egy pici sátrat venni ahova elbújhat majd a világ zaja elől ha ahhoz van kedve.

Így amikor a nagyszülők megkérdezték hogy miket vehetnek neki karácsonyra természetesen a sátor szerepelt első helyen.
Aztán kapott még egy csoda aranyos barit is (valódi bárány szőr fedi a kis testét) -ő is nagy haver lett -együtt osztoznak meg a sátor zeg-zugain.

Magdi papája nem volt ennyire bátor az ajándékok beszerzésében -ő teljes mértékben ránk bízta azt. Így tőle egy egész csomó pléjmobil babát, pacit, csigát, hapcit (virág), és természetesen barikat, meg ördög tudja még miket kapott kiscsibész.

Szombaton Erika és Gábor felbátorodva legutóbbi vendégeskedésünkön meglátogatott minket.
Pontosabban dehogyis minket! Hédit.
Mivel Hédi nehezen barátkozik hímnemű egyedekkel, így gyakorlatilag kész csoda számba megy hogy Gáborral már-már kommunikáltak is ez alkalommal.


Azóta is gyakran mesél nekünk Erikáról és Gáborról -valamint természetesen csodaszép órájáról, amivel gyorsan levette lábáról...

2008. december 28., vasárnap

Laár András

Laár Bandi.
Mindenki óvassa ezerrel -érdemes!
Emitt.

2008. december 27., szombat

Treknológia

Egy átlagos biciklilánc körülbelül 3000 darab apró alkatrészből áll, így felettébb kényes, szakad, nyúlik és még olajozni is kell néha. Lánc helyett szíjhajtást eddig csak motoros szánokon esetleg motorokon láthattunk, illetve egy pár egyedi készítésű bicikli koncepciónál már találkozhattunk hasonló megoldással. A Trek az első, ahol a mérnökök vették a bátorságot és tömeggyártásban is alkalmazták a technológiát.

Az extrakönnyű szénszálas szíjak nem rozsdásodnak, nem szakadnak, nem nyúlnak, nem csúsznak le, nem olajozzák össze a gatyádat, lényegesen tartósabbak és különösebb törődést sem igényelnek. Mindezek mellett még az az előnye is megvan, hogy szinte teljesen hangtalan, így urbánus ninjaként suhanhatsz észrevétlenül az utcákon.
Egyelőre két modell dobta le láncait. A progresszívebb megjelenésű, de váltó nélküli District ($930 ~ 186e Ft), illetve a visszafogottabb utcai harcos, a 8 sebességes agyváltóval, defekttűrő gumikkal és masszív görgős fékekkel szerelt Soho ($990 ~ 198e Ft).

Hobo

Akinek mond valamint Hobo neve, vagy még inkább munkássága, annak ajánlok egy rövid interjut.
Itt lehet jól elolvasni.

2008. december 24., szerda

Így ünneplünk mi -avagy Hédi becsüccsentett

A legjobb dolga akkor van egy lurkónak, ha neológ (vallását nem gyakorló) vöröstengerészgyalogos családba születik bele.
Hogy miért? A magyarázat roppant egyszerű. Chanukára és karácsonyra is kap ajándékot...
Mivel idén -majdnem- egybeesett a két ünnep, elegendő volt az ajándékokat egyidejüleg általadni.

A december 24-i nap majdnem minden családban ugyanúgy telik el:
fenyőfa díszitgetés, karácsonyi szupi vacsi előállítása, ajándék csomagolás, stb.
Ez a mi kis családunkban is a megszokott koreográfia szerint zajlott, annyi különbséggel, hogy nálunk az akvárium takarítgatás is felkerült az elvégzendő teendők listájára még évekkel ezelőtt.


Íme a végeredmény
Mivel ezeket így együtt képtelenség lenne egy nap alatt megoldani miközben Hédit is szórakoztatni kell, ezért a fenyőfa feldíszitését előző éjjel alkottuk meg.
Hogy mégse kerüljön minden évben egy nappal előrébb az ünnep, kitaláltuk hogy kisasszony csak szenteste teheti be tappancsait a nappaliba (ahol a fa áll). Így teljes meglepődést tudunk elérni majd.

Szóval anya főzőcskézett, apa meg akváriumozott, majd takarított.
Itt jegyzem meg, hogy Magdi egy teljesen új kreálmányt rakott elénk vacsinál, ami több volt, mint ízletes. A versenyző egy speciálisan elkészített diós süllő (ha minden igaz felrakom majd a blogra az elkészítésének módját is hamarosan). Szóval nagyon jó volt.

Napközben még volt annyi időm is (Hédi sikeresen abszolválta szokásosnak mondható másfél órás délutáni durmolását), hogy átugorjak anyukámékhoz az ünnepi diós kalácsokért.
Ez pedig olyasmi mint a bejgli, csak nem száraztésztából, hanem puha, kelttésztás kialakítással.

Vacsi után aztán jött a várva várt pillanat. Végre bemehettünk a nappaliba, ahol gyönyörű akvárium, és még gyönyörűbb karácsonyfa várta kiscsibészt.



A hatás nem maradt el. A fa olyan szinten lenyűgözte (főleg a sok színes gömb alakú dísz rajta, amit nemes egyszerűséggel csak labdának tituál), hogy az alatta elhelyezett ajándékok iránt már teljesen érdektelenné vált. Pedig mennyire szeret bontogatni!

Le se lehetett vakarni a fáról. Aztán nagy nehezen amikor eljött onnan, akkor körbe-körbe rohangászással adta tudtunkra felhőtlen örömét.
Magdi ekkor ezt kérdezte tőle: "Mi az Hédi, becsiccsentettél?"
Hédi heves bólogatással jelezte hogy a megállapítás helytálló, majd nyomatékot adva mindennek bevonult a sarokba és leült.
"Be. Csüccs." -jött a válasz.


Szóval becsüccsentett...

2008. december 21., vasárnap

Chanuka

A zsidó vallás egyik legfontosabb ünnepe kezdődik ma.
Kiszlév hó 25-től Tévész hó 3-áig tart (a holdhónapok miatt egészen más a zsidó naptár, mint a Gergely-naptár, ezért minden évben más napra esik -idén ez december 21-től 29-ig lesz).

A Fény Ünnepe, annak a csodának az emlékére, hogy i.e. 165-ben, amikor a zsidók egy kis csoportja a Makkabeusok vezetésével legyőzték a szíriai görögök hatalmas seregét.
Az újjáavatott szentélyben csak egy napra elegendő olaj maradt a Menora lángjának meggyújtásához, de ez az olaj mégis nyolc napig égett.

Ennek emlékére hanuka első napjától kezdve minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg a zsidó családok és olyan helyre teszik őket, ahol hirdethetik az isteni csodát. A gyertyatartót, amelybe a gyertyákat helyezik, "hanukia"-nak hívják.


A hanukkiának (hanukai menóra) kilenc ága van, nyolc normál gyertyatartó és egy 'szolga'.
A szolga segítségével kell meggyújtani a nyolc gyertyát, vagy mécsest.
Első nap egyet, másodikon kettőt és így tovább. Az ünnep végén minden láng ég (nyolc plusz a szolga), így szimbolizálva, hogy az olaj kitartott nyolc napig.

Ez az ünnep a téli estéken különösen meghitt és sok vidámsággal teli.
A gyerekek trenderlivel (hanukai pörgettyű) játszanak, olajban sült finomságokat kapnak és hanukai dalokat énekelnek.


A középkortól kezdve ezen az ünnepen ajándékot is kapnak a kislurkók.

2008. december 19., péntek

34 milliót fizettek James Bond Lotusáért

Majdnem száztizenkétezer fontért (34 millió forintért) kelt el James Bond fehér Lotus Esprit márkájú autója a londoni Bonhams aukciósház árverésén.

James Bond autói mindig is nagy népszerűségnek örvendtek a gyűjtők körében, a régi, legendás modellek olykor elképesztő összegekért cserélnek gazdát a különböző árveréseken.
Legutóbb a Bonhams aukciósház kínált fel eladásra egy autót a híres kollekcióból, egy fehér, 1976-os Lotus Espritre lehetett licitálni.

Ez volt az egyik a két Lotus márkájú autó közül, amelyeket az 1977-ben készült, A kém, aki szeretett engem című filmben Roger Moore vezetett a 007-es ügynök szerepében. Az árverésre került gépkocsi képes volt kétéltűvé változni, amikor egy üldözés során a tengeren kötött ki.



Az autóra telefonon licitált egy amerikai gyűjtő, aki James Bond- és Lotus-rajongónak vallotta magát, és csupán annyit fedett fel, hogy a gépkocsi a georgiai Atlantába kerül.

"Elégedettek vagyunk az eredménnyel, azzal meg még inkább, hogy az árverés egész világra szóló érdeklődést váltott ki" - nyilatkozta a Bonhams szóvivője. Az autóért végül 111 500 fontot (34 millió forintot) fizetett az amerikai gyűjtő.

Az árverésen a Goldfinger című James Bond-filmben látott AU1 rendszámra is lehetett licitálni, ez az aukció azonban végül eredménytelenül zárult, a minimálárat ugyanis nem sikerült elérni. Az AU1 az első, 1903-ban kiadott rendszám volt Nottinghamben, további különlegessége, hogy az AU az arany vegyjele. A leütési árat 80-100 ezer font közé várták a Bonhams szakértői.

Oldtimer Jaguar saját kezűleg

Nem akármilyen tettet vitt véghez egy Jaguar-rajongó: a klubtagsággal is büszkélkedhető Ray Parrott eredeti gyári alkatrészekből, saját kezűleg épített egy E-Type oldtimert, 31 évvel azt követően, hogy annak gyártását leállították.

A Jaguar E-Type harmadik sorozata a '60-évek egyik ikonjának számított, összesen 13 évig gyártották. A gyártószalagról 72 529 autó gördült le, Parrott jóvoltából azonban elkészült a 72 530. darab.

Az autó elkészültének története kacskaringós: amikor évtizedekkel ezelőtt a Jaguar leállította az E-Type gyártását, a cég az összes megmaradt alkatrészt eladta egy megszállott E-Type-rajongónak.



A tulajdonos 1974 óta birtokolta a teljes készletet, ám életkora miatt nemrég arra kényszerült, hogy eladja az eredeti gyári alkatrészeket. Tőle Parrott egyik barátja vette meg a szükséges elemeket, majd adta tovább a főhősnek.

A megszerzett alkatrészek között volt sose használt V12-es motor, sebességváltó, műszerfal, karosszéria, de még eredeti kárpitok is. Az elkészült autó 95 százalékban régi Jaguar-alkatrészeket tartalmaz, még a Dunlop gumikból is akadt egy teljes szett.

Parrott a hiányzó öt százalékot (például a szélvédőt) gyorsan összeszedte eredeti állapotban más E-Type-gyűjtőktől, majd nekiállt az embert próbáló munkának. Nem kevesebb, mint nyolc hónapot töltött az összeszereléssel, de garantáltan megérte a fáradságot: az autó piaci értéke még használtan is 30-40 ezer font (kb. 9-12 millió forint) körül van, Parrottnak viszont egy teljesen új, eredeti darab áll a garázsában, szinte felbecsülhetetlen értékkel.

A mérnök jelenleg új szupergarázst épít büszkeségének, melyet ezek szerint nem túl gyakran szándékozik használni.

2008. december 16., kedd

Ezer új fajt találtak a Mekong mentén

Több mint ezer új növény- és állatfajt fedeztek fel tízéves gyűjtőmunkájuk során azok a kutatók, akik a délkelet-ázsiai Mekong folyó vidékének élővilágát térképezték fel a WWF nemzetközi környezetvédő szervezet programja keretében.

A WWF Mekong-vidéki programja december 15-én, hétfőn Frankfurtban bemutatott eredményei szerint összesen 1068 új fajt fedeztek fel a Mekong mentén 1997 és 2007 között.

Az új fajok között van például a Vietnami-hegységben őshonos csíkos nyúl és a laoszi szirti patkánynak nevezett négylábú rágcsálófaj, amely úgy néz ki, mint egy mókus-patkány keverék. 2005-ben ínyencfalatként bukkantak rá először - grillen sütve egy laoszi piacon. Azóta természetes környezetében is sikerült a nyomára bukkanni, pedig a tudósok korábban úgy tartották, hogy a faj 11 millió éve kipusztult a Föld színéről.


Laoszi sziklapatkány (Laonastes aenigmamus)

A 4500 kilométer hosszú Mekong a tizedik leghosszabb folyó a világon. Senki sem gondolta volna, hogy "ilyen elképesztő mennyiségű" ismeretlen élőlénynek biztosít otthont - mondta el Peter Obrdlik, a WWF munkatársa. Az utóbbi tíz évben felfedezett fajok közül 519 növény, 279 hal, 88 pók, 88 béka, 22 kígyó - például egy zölden világító csörgőkígyó-faj (lásd a lenti képen), amelyről 2002-ben készült az első tudományos feljegyzés -, és 15 emlős.

Zöld csörgőkígyó (Trimeresurus gumprechti)

Az egyik leglátványosabb új faj a testéből ciánt kiválasztó rózsaszín százlábú, a Desmomyxtes purpurosea (lenti kép). A Thaiföld északi részén élő ízeltlábú hét centiméter hosszú és 88 lába van. Mérgező, és rikító színével is igyekszik elriasztani az ellenségeit, patkányok és mókusok mégis szívesen fogyasztják. Pontos élőhelyét a thai biológusok nem hajlandóak elárulni, mert attól tartanak, hogy a gyűjtők azonnal elkezdenének vadászni rá.


Ciánt kiválasztó rózsaszín százlábú (Desmoxytes purpurosea)

A Mekong hat országot szel át, a Tibeti-fennsíkról indul, határfolyó Mianmar, Laosz és Thaiföld között, egy laoszi "kitérő" után a thai-laoszi határt jelzi, majd Kambodzsán és Vietnamon keresztül vezet az útja, s végül beleömlik a Kínai-tengerbe.


Csíkos nyúl (Nesolagus timminsi)

A WWF szerint a folyó vidékén egyre nagyobb sebeket ejt a rablógazdálkodás. A délkelet-ázsiai térségben évente 2,7 millió hektárról irtják ki az erdőt, a Mekongon pedig a tervek szerint összesen 150 vízierőművet építenek. A természetvédelmi szervezet szerint 600 ezer négyzetkilométeres védett terület kijelölésére van szükség, különben "számos faj kihalhat, még mielőtt felfedezik" - mondta Peter Obrdlik az eredményeket bemutató album frankfurti bemutatóján.
Forrás: origo

Felélesztik az erszényes farkast

Ausztrál kutatók szerint háromezer éve mágikus sziklarajzokkal próbálták „életben tartani” a különleges ragadozót, amely a 20. században végleg eltűnt a Föld színéről. A XXI. században viszont újraélesztésén gondolkodnak, akár tíz éven belül.

Az Australian Rock Art Research Association elnöke, Ken Mulvaney szerint az északnyugat ausztráliai Pilbara régióban megtalált különleges sziklaképek elsődleges funkciója az volt, hogy egy sajátos rituálé révén megvédje a kihalástól az igen ritka erszényes farkast. A Pilbara régióban megtalált ábrázolások mennyiségi okokból is komoly felfedezést jelentenek: az a 20 sziklakép, amelyere a kutatók rátaláltak, ugyanis hatalmas „koncentrációnak” tekinthető egy szűk területen – írja a National Geographic Online.

Mulvaney szerint a képek akár 3000 évesek is lehetnek, mivel az erszényes vagy más néven tasmániai farkasok először ebben az időben kerültek veszélybe - körülbelül 4000 éve érkeztek ugyanis a kontinensre a kihalásukat okozó dingók. Az ausztrál kutató ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy nem egyszerű művészeti alkotásokkal van dolgunk, hanem egy rituálé részeként felfogott képekről. Ez elsősorban a különleges ábrázolásmódból látható, hiszen a kőbe vájt erszényes farkasra számozott csíkozás került, mellettük pedig egy olyan ősi kengurufaj is látható, amelyek nagyjából a tasmániai farkasokkal egyidőben halhattak ki.

A kutató határozottan kiáll álláspontja mellett: Úgy gondolom, hogy a farkast és áldozatát azért ábrázolták egy képen, hogy ily módon segítsék elő a farkasok életben maradását. A rituálé a farkasoknak segített volna zsákmányuk elejtésében – nyilatkozta Mulvaney az ABC Science Online-nak. Ehhez hasonló rituális képeket már korábban is fedeztek fel Ausztráliában, ám azok nem egy ritka, sőt később kihalt állatfaj megsegítésére készültek, hanem a bennszülöttek étkezési szokásaiban is komoly szerepet játszó állatok elejtését ábrázolják. Ezen „önző” és a bennszülöttek létfenntartását elősegítő rituáléktól azonban úgy tűnik teljesen eltér az erszényes farkas ábrázolása, mivel az állatnak sohasem volt túl jó híre.


Az utolsó példány


Az erszényes vagy tasmán farkas Ausztrália és Tasmánia legnagyobb ragadozója volt. Elnevezése ellenére sem a kutyáknak, sem a farkasoknak nem rokona. Erőteljes állkapcsát, amellyel az áldozat fejét roppantotta szét, közel 180 fokra is ki tudta nyitni. Zsákmányát főleg kenguruk, törpekenguruk és talajon fészkelő madarak alkották, azonban nem vetette meg a rideg állattenyésztők juhait és birkáit sem. Az őslakosok inkább féltek tőle, néhány farmer pedig egyenesen valamilyen vámpírfélét látott benne, amely megissza áldozatai vérét, aztán otthagyja a tetemet.A tasmán farkasok vadságát, amely etológusok szerint olyan mértékű volt, hogy csak akkor engedték el áldozatukat, amikor abból már az utolsó szusz is kiszorult, minden valószínűség szerint csak a kihalásukat előidéző dingóké haladta meg. A dingókat körülbelül 4000 évvel ezelőtt hozták be Ausztrália északi részébe, és táplálkozási szokásai megegyeztek a tasmán farkasokéval. Utóbbiak azonban úgy tűnik, nem bírták a kiválasztódás generálta versenyt, és lassan kipusztultak. E folyamathoz az utolsó lökést az ember adta meg.

1788 és 1998 között 20 emlős-, 20 madár- és 68 növényfaj tűnt el örökre Ausztráliából. Ezen emlősök között volt a kontinens legnagyobb termetű őshonos ragadozója, az erszényes farkas is. Az erszényes farkas (Thylacinus cynocephalus) testfelépítése nagyon hasonló a kutyáéhoz, de a lába rövidebb. Hossza 123–195 centiméter (ebből 38–65 centimétert tett ki a farok), marmagassága pedig 35 és 60 centiméter körül volt. Tömege 15–30 kilogramm lehetett. Bundájának színe a világosszürkétől a sárgásbarnáig terjedt, s vállától a farka felé haladva 13–20, a tigriséhez hasonló függőleges csík húzódott.Az Thylacinus cynocephalus első eleven példányát 1808-ban sikerült befogni. A későbbi becslések szerint ebben az időben körülbelül 3000 egyed élhetett szabadon, 1888 és 1904 között azonban az ausztrál kormány prémiumot fizetett a megölt állatokért. Ennek köszönhetően 16 év alatt 2268 tasmán farkast pusztítottak el. Az utolsó két állatot 1930 és 1933 között fogták be. Ezeket a példányokat egy ausztrál állatkertbe vitték, ahol annak ellenére nem szaporodtak, hogy a farkaspárt együtt tartották.


Az utolsó farkas 1936-ban pusztult el. Az állat hivatalos védelmét elég későn, 1938-ban hirdette ki az ausztrál kormány. 1937–38-ban, 1945-ben, 1946-ban, majd 1963-ban vezettek expedíciók az állatok felkutatására, ám a kutatók egyetlen példányt sem találtak, csak állítólagos lábnyomaikat fedezték fel. Pár évvel ezelőtt a sydneyi Ausztráliai Múzeumban ráakadtak egy üveg spirituszban őrzött tasmániai farkaskölyökre, mely rendkívül jó állapotban maradt fenn. Az állatot 1866-ban rakták spirituszba, amely Michael Archer professzor, a múzeum igazgatója szerint sokkal jobban tartósít, mint a formalin. Az Ausztráliai Múzeum kutatóinak azóta sikerült a kölyökegyed tartósított teteméből kivont DNS-molekulák elemzése révén számos gént beazonosítaniuk, amelynek segítségével a szakemberek reményei szerint tíz éven belül feltámaszthatják a legendás állatot.

2008. december 14., vasárnap

Megtört a jég!

Az még csak hagyján hogy tegnap este Ronnie O'Sullivan megnyerte első meccsét az amúgy igen szimpatikus McLeod ellen (mondjuk borzasztó gyenge produkcióval), de ami ennél is sokkal lényegesebb: ma röpi ügyileg végre megtört a jég!
Magdiék megnyerték idei első meccsüket -a Honvéd ellen!
Úgyhogy mindenki örömködjék ezerrel!

Erikáéknál voltunk

Tegnap délután Erikánál és Gábornál voltunk család (és mindenféle hüllő, hal, valamint rágcsáló) látogatáson.
Én mondjuk viszonylag jól ismerem Őket, lévén hetente legalább egyszer biztosan találkozok velük, de a csajok most voltak náluk először.

Az előzményekhez tartozik, hogy Hédi -bár nem egy alvó-fenomén, most még önnönmagát is sikerült alulmúlnia. Előző éjszaka gyakorlatilag alig aludt valamit. Ezek után -gondoltam naívan- csak alszik majd napközben. Ezért kivittem sétálni indulás előtt.
Esze ágában sem volt durmolni, így felkerekedtünk vendégség ügyileg.
Egy ennyi idős lurkónál az alvás hiánya leginkább halmozott nyűgösséggel párosul, aminek a mi idegrendszerünk issza meg a levét mostanság.

Útközben beugrottunk még nagymamáékhoz is pár percre, hogy egy jó csomó kinőtt göncöt átszállítsunk hozzájuk.
Úgy 2 környékén értünk Erikáékhoz, akik szokásos kedvességükkel fogadtak.
Elsősorban természetesen Hédi volt a nagy látványosság -már napok óta készültek arra hogy találkozzanak vele.
Mindenféle fincsósággal (édes és sós kexi) várták a kiscsibészt, sőt, még ajándékot is kapott tőlük!

A kezdeti megszeppenést aztán gyorsan levetkőzte kisasszony. Olyannyira hogy Erikával országos, sőt világi cimborákká fogadták egymást.
Osztatlan sikert aratott még kisegér is (ő egy törpehörcsög), akit sikerült rendszeresen felzaklatni legmélyebb álmából.
Bár, ahogy Gábor fogalmazott egyáltalán ne törödjünk vele, hiszen kisegér sem foglalkozik lelki békéjükkel amikor éjszakánként nekiáll önálló életet élni...

Sajnos nem tudtunk túl sokáig maradni, mert Pupszlixnak valahogy még pótolnia kellett alváskimaradását. Ezt a kocsiban meg is tette, úgy fél perccel indulás után...

Egy szó, mint száz: nagyon-nagyon köszönjük a vendéglátást! Folyt.köv.! :)

2008. december 13., szombat

Ronnie O'Sullivan az esélyes, mint már egy jó ideje mindig

December 13-21 között rendezik az angliai Telfordban a snookersport második legnagyobb versenyét. A UK Championship egyértelmű esélyese a tornán címvédő és világbajnok O'Sullivan, elsőségére a bukmékerek sem fizetnek sokat -győzelmét 13/4-re adják, Shaun Murphy tornagyőzelme minden feltett fontra 20-at fizetne..

O'Sullivan tavaly negyedszer nyerte meg a tornát, az elődöntő utolsó frame-jében 147-es maximumbréket lökött Mark Selby ellen, az idén természetesen címvédésre készül. Az angol a BBC-nek adott interjújában elmondta, az Egyesült Királyság bajnokságának megnyerése volt a tavalyi év legjobb pillanata, jó formában érzi magát, nyerni akar.

A 33 éves O'Sullivan a snookerszezon idei versenyein eddig jól szerepelt, augusztusban megnyerte a Northern Ireland Trophy-t, ő nyerte a snooker Premier League-t, döntős volt az októberi Shanghai Mastersen, ahol azonban óriási meglepetésre kikapott a selejtezőből döntőbe jutott Ricky Waldentől.
Az első fordulóban a világranglistán 44. angol Rory McLeoddal kezd, a meccsek 9 nyert frame-ig tartanak, a jövő vasárnapi döntőt 10 nyert játékig játsszák.

Az első forduló egyik legnagyobb meccse a világranglista-8. Ryan Day, és a 2003-as bajnok, de a ranglistán jelenleg csak 17. Matthew Stevens összecsapása lesz. Az esélyesek egyike, a ranglista-4. Mark Selby a UK Championshipet kétszer megnyerő Mark Williams-szel kezd.
A győztes 100 000 fontot ( mintegy 30 millió forintot) nyer, a döntő vesztese is keres 46 000-et (majdnem 14 millió forint). A maximális, 147-es brékért 25 000 font (7,5 millió) jár, a verseny legmagasabb brékjéért további 5 000 (1,5 millió forint).


Az első forduló párosítása:

Ronnie O'Sullivan-Rory McLeod
Joe Perry-Mark Davis
Marco Fu-Barry Hawkins
Ryan Day-Matthew Stevens
Ali Carter-Ian McCulloch
Peter Ebdon-Andrew Higginson
Graeme Dott-Ken Doherty
Mark Selby-Mark Williams
Shaun Murphy-Martin Gould
Mark Allen-Stuart Bingham
Mark King-Judd Trump
Stephen Hendry-Stephen Lee
John Higgins-Joe Swail
Ting Csünhuj-Steve Davis
Neil Robertson-Michael Holt
Stephen Maguire-Jamie Burnet

2008. december 9., kedd

Oltásra mentünk

Adva van a pneumococcus elleni védőoltás kérdése.
Arról van szó, hogy ezzel a védőoltással (és kétszeri megismétlésével) a 2 év alatti kislurkók rengeteg -amúgy igen veszélyes- betegséggel szemben kapnak védettséget.
Ilyenek lehetnek többek között a fertőző agyhártyagyulladás, a tüdőgyulladás, és a középfültő-gyulladás.
Fontos még tudni hogy a baktérium cseppfertőzéssel terjed, hordozása lehet tünetmentes és tünettel járó is.

Ami a gyakorlati dolgokat illeti: érdekes módon ez az oltás eddig csak javasolt volt, de egyáltalán nem támogatott (anyagilag semmi képpen). Így mi az első két oltást beadattuk Hédinek pontom 16e. pénzért darabját.
Ez most megváltozott. Kötelezővé tették -emígy pedig novembertől ingyenes is a szérum.
A gond csak az, hogy -állítólag- nem kaptak a háziorvosok elegendőt belőle...

Pénteken telefonáltunk Hédi doktornénijének, hogy akkor mehetünk-e oltatni a héten.
Természetesen menjünk -mondta ő. Ma reggelre kaptunk időpontot.
Így hát útra is keltünk. Lehet hogy csak nekem nincs szerencsém a magyar egészségüggyel, de már komolyan menetrendszerű, hogy hiába kapunk időpontot, természetesen várni kellett.
Sőt! Egy ideig észre sem vették hogy ott vagyunk a rendelőben, pedig kiscsibész igyekezett minél hangosabban tudtára adni a világnak, hogy ő bizony jelen van.
Természetesen doktornéniék kávézgatnak. Sor torlódik. Ők mindezt figyelmen kívül hagyják.
Majd vidáman elénk toppan doktornéni és közli, hogy az oltás sajnos már rég elfogyott...
Értetlenkedő arckifejezésemre miszerint ezt pénteken is tudhatta volna, ő csak annyit közölt hogy valaki 'ott fent' nem számolta ki rendesen a 2 év alatti lurkók számát... Vicc...

2008. december 6., szombat

Télapó itt van...

Száz éve nem írtam már semmit a családról.
Hát most ebbéli elmaradásomat pótolom.

A hét mi másról szólhatna itt Magyarországon, mint a Mikulásról.
Igen, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a világ ezen tájékán nem karácsonykor bukkan fel a Mikulás, hanem Miklós napján -éppen 19 nappal a klasszikus időpont előtt.
Így viszont újabb lehetősége nyílik a drága szülőknek hogy csemetéik számára nélkülözhetetlen ajándékokat (rosszabb esetben édességeket) szerezzenek be.

Másik érdekesség a kipucolt csizma esete.
Nem egészen világos számomra hogy szerencsétlen Mikulásnak miért éppen az agyon használt lábbelinkbe kell beletennie az ajándékokat...


Hamár így alakult, természetesen mi sem akartunk kimaradni a 'Hogyan rémisztgessük lurkónkat öreg, szakálas bácsival' versenyből.

Csütörtökön voltunk egy ovi-bölcsiben, ahova menetrenszerűen meg is érkezett Miki.
Némi bemelegítő torna, játék, majd énekelgetés ('Télapó itt van, hó a subája' és hasonszőrűek) hatására be is toppant az öreg és előre megbeszélt monológokat mormolva a lurkók szokásairól kiosztotta a mikulásajándékokat.
Hédi kezdeti megszeppenését ekkor már a szokásos vagány stílus váltotta fel.
Mondjuk a Télapóhoz nagyon nem akart odamenni, de így is bizonyította halált megvető bátorságát a sok idegen lurkó között.

Utána elmentünk játszóházazni.
Ezt egyértelműen jobban élvezte Hédi is, meg én is.


Volt itt légváras ugrálás, meg mini labdák közötti 'pancsolás'.
Az esemény méltó lezárása gyanánt pedig nagy össznépi falatozásba csaptunk, hogy aztán hazafelé véve az irányt még a kekszkészletünket is megdézsmálja a kis csirkefogó.

Ja, és a lényeget majdnem elfelejtettem!
Hédi megkapta élete első kosárpalánkját is -egy mini labdával.