2009. január 29., csütörtök

Gyártásra kész az új-zélandi szupersportkocsi

A prototípust már 2005-ben bemutatták, de a Hulme sportkocsi csak most érett meg a gyártásra. A végleges változat külsőre alig tér el az első példánytól, de a burkolat alatt alaposan megváltozott.


A Hulme Can Am Supercar nem csak a nevében emlékeztet a Formula 1-es versenyekre - a cég névadója, Denis Hulme Új-Zéland első, és máig egyetlen F1-es világbajnoka volt - hanem külsejében is. Keskeny orrával, hatalmas első és hátsó légterelőivel, az első kerekek mögötti méretes légbeömlőkkel és a motort tápláló szívócsatornával hozza a versenygépek hangulatát, miközben zárt utasterével, sárvédőivel és fényszóróival teljes értékű utcai autó. A prototípusba annak idején még a BMW egyik V8-asa került, de a szériamodellt már hétliteres GM LS7-es motor hajtja hatsebességes Quaife váltón keresztül. Ez a megoldás egyrészt nagyobb teljesítményt biztosít, másrészt jóval olcsóbb is, mint a német technika. Az alig 1200 kilogrammos gép 320 km/h-val képes száguldani, és 3 másodpercen belül eléri a 100 km/h-s tempót, kőkemény futóművével és harapós AP versenyfékeivel pedig versenypályán való használatra is alkalmasnak tűnik.


A gyártó tervei szerint Ausztrálián és Új-Zélandon kívül először a Közel-Keleten lesz kapható a típus, de 2010-ben Európában és Észak-Amerikában is be szeretnék vezetni.

2009. január 25., vasárnap

Figyelmet adtak, szeretetet kaptak

Szerencsére nem csak negatív dolgok történnek Magyarországon.
A legutóbb akkor szembesültem ezzel, amikor a Nők Lapjában olvastam egy cikket.
Igen, hébe-hóba elolvasok egy-két cikket benne.
Sajnos mostanában már ritkábban, de azért még mindig találhatóak benne érdekes cikkek, okfejtések.
Egy ilyenről szeretnék most pár szót ejteni.

Szalay Kriszta (az ismert színésznő) kitalálta a Kapcsolda programot, amelynek lényege hogy fogyatékos gyerekek töltsenek el egészséges gyerekekkel egy napot az egészségesek iskolájában, ahol vendégül látják őket közös programokkal (kézművesség, tánc, sportversenyek, vetélkedők).
A színésznő amúgy harmadik éve játssza az És a nyolcadik napon című darabja főszerepét, melyben partnere egy Down-szindrómás kisfiú, Kiss Botond. A darabbal az volt a célja hogy megmutassa miféle nehézségekkel küzd az a család, amely sérült vagy másfajta képességekkel rendelkező gyermeket nevel. Az iskolákkal közös Kapcsolda programjával ugyanezt a célt szolgálja, civil eszközökkel.

"-Tudtam, hogy a felnőtteket kell megnyernem az ügynek. Tíz megkeresett iskolából három mondott igent. S azokban is a tanárok zöme félelemmel telve jött el, ha eljött egyáltalán. Akik igen, azokat -mint utólag a diákok elmondták- ilyen érzékenynek és kedvesnek mindaddig sosem látták a hétköznapokon. A diákok közelebb kerültek hozzájuk."

Hogy mennyire nagy élmény nem csak a sérülteknek ez az ominózus nap, arról álljon itt egy "örökbefogadó" diák néhány gondolata:

"-Amikor vége volt, a cimboráimmal elmentünk sörözni. Csendben voltunk, és csak mosolyogtunk.
Az embernek van egy dobozkája, amelybe rendes körülmények közt mondjuk másfél köbméter szeretet fér bele. Mi pedig akkor kaptunk körülbelül kétmillió köbméternyit.
A sérült gyerekek ilyenek: sokkal több szeretetet képesek adni, mint az egészségesek. Méghozzá feltétel nélküli szeretetet.
Olyan volt, mint valamiféle lelki drog.
Mindenkinek meg kellene tapasztalnia, hogy milyen jó érzés. Nagyon jól esik, de hatalmas felelőséggel is jár. Nem csak annyira, mintha van egy kutyád, és azt időnként leviszed sétálni, megeteted és annyi."

Magyarországon ma körülbelül 600 ezer család aggódik amiatt, hogy mi lesz a sérült gyerekükkel ha ők meghalnak. Ezek a fiatalok lesznek az ő munkaadóik, a róluk gondoskodó felnövekvő generáció. Jó lenne, ha -akár ez által a program által is- jobb, érzékenyebb emberek nőnének ki az iskolapadokból...

2009. január 11., vasárnap

Újra meccselek

Eredendően nem akartam erről post-olni, de most úgy érzem muszáj.

Elég rég óta nem játszottam már meccsen és bevallom egy kis drukk is volt bennem emiatt a mai kosármeccs előtt.
Szóval mostanában inkább csak edzéseket látogattam -max. streetballokon vitézkedtem.
És hát mit tagadjam: hiányzott már, na.

Sokáig úgy nézett ki, hogy nem lesz meg az igazolásom mára, mert a szövetségben szaroznak vele valamit, de aztán -közvetlenül a meccs előtt- kiderült hogy mégis csak játszhatok.
Örö' és bódottsá'!

Szebb visszatérésről nem is álmodhattam volna!
Élveztem a játékot, és ami legalább ennyire fontos: azt hiszem hogy hasznára voltam a csapatnak is.
Végülis 17 pontot dobtam és adtam 14 gólpasszt.
Ha nehezen is, de végül -kétszeri hosszabbítás után- megnyertük a meccset.

Itt szeretném megköszönni a csapatnak hogy ilyen könnyen beilleszkedhettem.
A jó szereplést illetően pedig -reményeim szerint- folyt. köv.! Mondjuk a következő meccsen...

Tikk-takk

Tikk-takk van ezerrel.


Egy ideje az óra a 'mindenvivő' -na meg a távirányító.
Ezért úgy döntöttünk, hogy ha Hédi felelőség teljesen kezd viselkedni és végre nem vesz mindent a szájába, kap egy hipi-szupi tikk-takkot.
Tegnap jött el a kánaán.
Íme az új szerzemény:

2009. január 4., vasárnap

Kedvcsináló

Sikerült végre videokat is felhelyeznem oldalra -igaz messze nem olyan formában mint ahogy eredendően képzeltem, de hát mégis csak...

Szóval most már lehet bátran klikkelni, majd kukkolni.

2009. január 3., szombat

Immáék és Varpiék

Szerencsésen kezdődik az új év.
Ma délután megismertünk hat nagyon szimpatikus embert.

Hivatalosak voltunk Imma néniékhez. Csakúgy mint Varpiék.
Mivel Varpiék is és Imma néniék is hamarosan indulnak -ezúton is szeretném kifejezni erős irigykedésemet emiatt- remek alkalom nyílt hogy végre szemtől szemben is megismerjük egymást.
Fucsa dolog az amikor az ember olvassa valakinek a blogját, valamennyire megismeri a személyiségét, az életét, a családját, aztán amikor először találkoznak személyesen úgy érzi mintha már ismerné egy ideje...

Köszönjük szépen a kellemes napot!
Hamarosan találkozunk.
Addig is jó utat és sok-sok kellemes élményt!

Ja, és Imma! Brunó kosarazásában természetesen szívesen segítek majd!

Az idei (majdnem) Dakar

Ma kezdődik a világ talán leghíresebb tereprali versenye, a Dakar. Az embert és gépet egyaránt próbára tevő viadalt idén először Dél-Amerikában rendezik, több mint 5600 kilométernyi mért szakasszal.


Dakar neve 1979-ban fonódott össze a világ legismertebb rali versenyével. De a történet két évvel korábban kezdődött, amikor egy autóversenyen a fiatal milliárdos, Thierry Sabine eltévedt a líbiai sivatagban. Miután megmenekült a majdnem életébe kerülő kalandból, döntött úgy, hogy e meghatározó élményt másokkal is megosztja, s elkezdte szervezni a Dakar-ralit.S bár számos krízist megélt a küzdelemsorozat, mégis története harminc éve alatt az egyik legnépszerűbb sporteseménnyé vált. Az egyik legmélyebb válság talán 1985-ben érte el a versenyt, ugyanis az ötletgazda Thierry Sabine helikopterbalesetben életét vesztette. Apja azonban a végakaratnak megfelelően továbbvitte fia álmát, hogy a Dakar megmaradjon „kihívás azoknak, akik elindulnak, és egy álom a háttérben maradóknak”.

Rendezői a rali útvonalát többször változtatták az elmúlt harminc esztendőben, hol politikai, hol egyéb szempontok miatt. De a közelmúltig két dolog sohasem fordult elő, hogy elmaradjon a küzdelem illetve, hogy a verseny ne érintse Afrikát. Tavaly azonban a rajt előtt egy nappal lefújták a Dakart a mauritániai terrorcselekmények miatt. Idén pedig szintén a rendezetlen mauritániai viszonyok miatt Dél-Amerikába helyezték át a küzdelmet.


Közel ötven nemzet versenyzői vágnak neki a kihívásnak, összesen 177 autó, 17 motor és 81 kamion és 25 quad rajtol el szombaton Buenos Airesben, hogy teljesítse a majd tízezer kilométert, amiből 5652 kilométer lesz a mért etap. Mindez bő két hét alatt tizennégy szakaszt – s ha hinni lehet az előrejelzéseknek – minden idők legnehezebb Dakarját jelenti.


A versenyen hat magyar egység próbál szerencsét, köztük Szalay Balázs és Palik László is. Palik, aki először 2002-ben még Szalay navigátoraként vett részt a versenyen, majd 2003-ban pilótaként indult, érte el a magyarok eddigi legjobb Dakar szereplését (2005 – 18. hely).Az újévet már Argentínában köszöntő mogyorók közül talán Liszi Lászlóéknak kellett a legnagyobb izgalmakkal szembe nézniük, hiszen autójuknál technikai nehézség is fellépett: szivárgott a tank.

2009. január 2., péntek

Sesame Street Story

A közelmúltban debütált Amerikában az Utcabanda: A Szezám utca teljes története (Street Gang: The Complete History of Sesame Street) című könyv. A gyermekeket 39 éve egyszerre szórakoztató és tanító tévéműsor történetét Michael Davis újságíró vetette papírra.

Bár a Szezám utca lakóit senkinek sem kell bemutatni, a kötet olvasóit meglepheti az az elhivatottság, amelyet a gyermekműsor képvisel: a televízió arra való felhasználása, hogy hátrányos helyzetű fiatalokon segítsenek; a szociális érzékenység és elkötelezettség a kezdetektől fogva a műsor alapját képezte. A születésekor teljesen újszerű show egy, ma Sesame Workshopként ismert intézménnyel karöltve segíti évtizedek óta a rászorulókat.


A műsort eleve azzal a céllal indították, hogy segítsen a gyermekeknek: már a tervezési szakaszban kijelölték a Szezám utca fő irányát. A készítők tudták, hogy napi egyórás zenés bábműsort akarnak készíteni, ami elsősorban a 3-5 évesekhez szól. Céljuk az volt, hogy a gyerekek megtanulják az ABC-t, illetve a számokat egytől tízig. A többi részlet később dőlt el, többek között az is, hogy melyik csatorna sugározza az újszerű műsort. A kötet szerint az NBC és a CBS egyaránt elutasította a tervet, amelyet végül a PBS tűzött műsorára. A show 1969 novemberi debütálásától kezdve hatalmas sikert könyvelhetett el: a Szezám utca megannyi díjat, elismerést, hálálkodó szülők leveleit és nem utolsó sorban több milliárd dolláros reklámbevételt hozott az alkotóknak.

A bemutatót megelőző négy év kemény munkával, aprólékos kutatással, pénzgyűjtéssel, és több hatalmas ötlet kiagyalásával telt: utóbbiak közül az egyik meghatározó az volt, hogy a számokat és a betűket reklámparódiákon keresztül tanítsák a gyerekeknek. A kötet szerint a humoros ötlet forradalmasította az oktatást. A többi összetevőről csak jóval később döntöttek, a műsorban fellépő színészeket például röviddel az első próbafelvételek elkészítése előtt választották csak ki.

Az egyik legnehezebb feladat a műsor címének megválasztása volt. "Megőrültünk, hogy még nincs címe a show-nak" - idézi a kötet a műsor kitalálóját, Joan Ganz Cooney-t. "Senkinek sem tetszett igazán a "Sesame" név, főleg, mert könnyen előfordulhatott, hogy a nézők "see-same"-nek értik azt" - tette hozzá. A készítők végül úgy találták, hogy a Szezám utca "a legkevésbé béna" cím, és a show hamarosan hódító útjára indult.



A műsor ötlete Cooneytól ered, aki évtizedekig dédelgette azt, mielőtt félelmeivel dacolva belevágott az elkészítésébe: fiatal volt, nő volt, és semmiféle tapasztalattal nem rendelkezett a gyermekeknek szóló tévéműsorok készítéséről. A könyv a Szezám utca más alkotóival is megismerteti, valamint a közszolgálati televíziózás korai korszakába is beavatja az olvasót. Bemutatja azt a hatvanas évekbeli idealizmust, ami a műsor megalkotásához vezetett, és ami azóta is alapvető részét képezi a sokszínű belvárosi környezetben játszódó show-nak, amelyben mindenki remekül kijön a másikkal.

A Szezám utca lényegében premierje pillanatában befutott, a népszerű műsort olyan szakemberek méltatták, mint a gyermeklélektan- és gyermekgyógyászat világhírű szaktekintélye, Benjamin Spock, aki úgy vélekedett, hogy a műsornak hála "kevesebb munkanélküli, segélyen élő, illetve bűnöző tagja lesz a következő generációnak".


Minden ami Sesame Street:

http://www.sesameworkshop.org/home

http://www.sesamestreet.org/home

http://pbskids.org/sesame/

http://www.sesamestreetlive.com/

http://www.sesamestreet.org/games

Új év

Mivel nagy valószínűség szerint ez volt az utolsó magyarországi szilveszterezésünk (legalábbis egy jó darabig), kicsit a szokásosnál is szentimentálisabbra sikeredett. Anyukáméknál voltál. Az alap gondolatot az adta, hogy így talán elkerülhetjük a petárdákkal randalírozók tömegét. Hát nem. Hiába álltam be a kocsival a kertbe, valami elmerobbantnak csak sikerült eltalálnia a tetejét...
Ezt leszámítva azonban minden a legnagyobb rendben zajlott.
Hédi bemutatta nagymamának új tudományait, én pedig szokás szerint megdézsmáltam papám kuriózum whisky készletét. Ezúttal egy 18éves maláta esett ennek áldozatul.







Ráadásul (asszem) 30-án Imma nénivel is tudtunk végre csacsogni egy kicsit telcsin. Ennek köszönhetően holnap jól meg is látogatjuk Őket Varpiékkal egyetemben.
Ezek azért meglehetősen feldobták az év utolsó napjait.

2009. január 1., csütörtök

NBA eshetőségek

Sajnos az NBA-es közvélemény kutatásom nem aratott osztatlan sikereket.
Legalábbis ezt mutatja a voksolók száma.
Minden esetre a szavazást ezennel lezárom.

A többség véleménye szerint az L.A. Lakers lesz az idei befutó, ami papírforma eredményt jelentene, ennek ellenére érkezett szavazat az elég acélos mutatókkal bíró bostoni keltákra és régi nagy spanjaim (a detroiti dugattyúk) is kaptak szavazatot.

Annak ellenére hogy még sok idő van a bajnokság végéig (a rájátszás is csak április 16-án kezdődik) erősen csodálkoznék ha nem ebből a hármasból kerülne ki a bajnok. Én személy szerint a Clevelandet favorizálókon is erősen csodálkozom...

Közben lesz persze egy All Stars Weekend Phoenixben február 15-én, aminek a kezdő ötöseire még 18 napig lehet szavazni itt.

Ami pedig a blogon fellelhető szavazást illeti: egy újabb voksolási alternatívával rukkolok elő.
Arra lehet szavazni, hogy szerintetek ki(k) volt(ak) a 2008-as esztendő legjobb teljesítményt nyújtó sportolója/sportolói.

A Saab jövője

A legfrissebb hírek szerint a General Motors előtt két út áll: vagy eladja, vagy egyszerűen megszünteti svéd leányvállalatát. Más lehetőség nincsen, hiszen az amerikai kormányzati segély egyik feltétele a veszteséges üzletágak leállítása volt.


A GM hivatalos közleménye szerint stratégiai felülvizsgálatnak vetik alá a Saabot, ami gyakorlatilag bármit jelenthetne, a legtöbb elemző szerint azonban a gyakorlatban arról van szó, hogy elkezdtek vevőt keresni a márka számára. Ráadásul állítólag márciusra tűzték ki az ügylet lebonyolításának határidejét, azaz ha a következő két hónap során nem sikerül vevőt találni a gyárnak, akkor bezárják a svéd üzemet, és megszüntetik a Saab modellek forgalmazását, véget vetve a márka pályafutásának.

Az eladást komolyan megnegezíti, hogy a Saab mélyen beágyazódott a General Motors európai szervezetébe: az új modellek fejlesztését nagy részt már a németországi központ végzi, és a meglevő modellek is az anyavállalat alkatrészeire épülnek. Ennek ellenére ésszerű áron eladható lehet a Saab, hiszen a márkanév még mindig jól cseng, és egy szakmai befektető számára a modellpaletta megújítása sem okozhat komoly gondot.

Több olyan gyártó is akad - például a Renault, a PSA konszern, és számos kínai autógyár - amely korábban szívesen betört volna az európai luxusautó-piacra, ám a jelenlegi helyzetben legfeljebb a kínaiak állnak olyan jól anyagilag, hogy komolyan fontolóra vegyék a Saab átvételét. Ráadásul a Ford is szabadulna a Volvótól, ami komplett modellválasztékával és sokkal jelentősebb fejlesztési kapacitásával jóval vonzóbb lehet a befektetők számára, mint a Saab, így legalábbis kérdéses, hogy van-e még esély a GM svéd leányvállalata számára.

BÚÉK

Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak!