Figyelmet adtak, szeretetet kaptak

Szerencsére nem csak negatív dolgok történnek Magyarországon.
A legutóbb akkor szembesültem ezzel, amikor a Nők Lapjában olvastam egy cikket.
Igen, hébe-hóba elolvasok egy-két cikket benne.
Sajnos mostanában már ritkábban, de azért még mindig találhatóak benne érdekes cikkek, okfejtések.
Egy ilyenről szeretnék most pár szót ejteni.

Szalay Kriszta (az ismert színésznő) kitalálta a Kapcsolda programot, amelynek lényege hogy fogyatékos gyerekek töltsenek el egészséges gyerekekkel egy napot az egészségesek iskolájában, ahol vendégül látják őket közös programokkal (kézművesség, tánc, sportversenyek, vetélkedők).
A színésznő amúgy harmadik éve játssza az És a nyolcadik napon című darabja főszerepét, melyben partnere egy Down-szindrómás kisfiú, Kiss Botond. A darabbal az volt a célja hogy megmutassa miféle nehézségekkel küzd az a család, amely sérült vagy másfajta képességekkel rendelkező gyermeket nevel. Az iskolákkal közös Kapcsolda programjával ugyanezt a célt szolgálja, civil eszközökkel.

"-Tudtam, hogy a felnőtteket kell megnyernem az ügynek. Tíz megkeresett iskolából három mondott igent. S azokban is a tanárok zöme félelemmel telve jött el, ha eljött egyáltalán. Akik igen, azokat -mint utólag a diákok elmondták- ilyen érzékenynek és kedvesnek mindaddig sosem látták a hétköznapokon. A diákok közelebb kerültek hozzájuk."

Hogy mennyire nagy élmény nem csak a sérülteknek ez az ominózus nap, arról álljon itt egy "örökbefogadó" diák néhány gondolata:

"-Amikor vége volt, a cimboráimmal elmentünk sörözni. Csendben voltunk, és csak mosolyogtunk.
Az embernek van egy dobozkája, amelybe rendes körülmények közt mondjuk másfél köbméter szeretet fér bele. Mi pedig akkor kaptunk körülbelül kétmillió köbméternyit.
A sérült gyerekek ilyenek: sokkal több szeretetet képesek adni, mint az egészségesek. Méghozzá feltétel nélküli szeretetet.
Olyan volt, mint valamiféle lelki drog.
Mindenkinek meg kellene tapasztalnia, hogy milyen jó érzés. Nagyon jól esik, de hatalmas felelőséggel is jár. Nem csak annyira, mintha van egy kutyád, és azt időnként leviszed sétálni, megeteted és annyi."

Magyarországon ma körülbelül 600 ezer család aggódik amiatt, hogy mi lesz a sérült gyerekükkel ha ők meghalnak. Ezek a fiatalok lesznek az ő munkaadóik, a róluk gondoskodó felnövekvő generáció. Jó lenne, ha -akár ez által a program által is- jobb, érzékenyebb emberek nőnének ki az iskolapadokból...