Erikáéknál voltunk

Tegnap délután Erikánál és Gábornál voltunk család (és mindenféle hüllő, hal, valamint rágcsáló) látogatáson.
Én mondjuk viszonylag jól ismerem Őket, lévén hetente legalább egyszer biztosan találkozok velük, de a csajok most voltak náluk először.

Az előzményekhez tartozik, hogy Hédi -bár nem egy alvó-fenomén, most még önnönmagát is sikerült alulmúlnia. Előző éjszaka gyakorlatilag alig aludt valamit. Ezek után -gondoltam naívan- csak alszik majd napközben. Ezért kivittem sétálni indulás előtt.
Esze ágában sem volt durmolni, így felkerekedtünk vendégség ügyileg.
Egy ennyi idős lurkónál az alvás hiánya leginkább halmozott nyűgösséggel párosul, aminek a mi idegrendszerünk issza meg a levét mostanság.

Útközben beugrottunk még nagymamáékhoz is pár percre, hogy egy jó csomó kinőtt göncöt átszállítsunk hozzájuk.
Úgy 2 környékén értünk Erikáékhoz, akik szokásos kedvességükkel fogadtak.
Elsősorban természetesen Hédi volt a nagy látványosság -már napok óta készültek arra hogy találkozzanak vele.
Mindenféle fincsósággal (édes és sós kexi) várták a kiscsibészt, sőt, még ajándékot is kapott tőlük!

A kezdeti megszeppenést aztán gyorsan levetkőzte kisasszony. Olyannyira hogy Erikával országos, sőt világi cimborákká fogadták egymást.
Osztatlan sikert aratott még kisegér is (ő egy törpehörcsög), akit sikerült rendszeresen felzaklatni legmélyebb álmából.
Bár, ahogy Gábor fogalmazott egyáltalán ne törödjünk vele, hiszen kisegér sem foglalkozik lelki békéjükkel amikor éjszakánként nekiáll önálló életet élni...

Sajnos nem tudtunk túl sokáig maradni, mert Pupszlixnak valahogy még pótolnia kellett alváskimaradását. Ezt a kocsiban meg is tette, úgy fél perccel indulás után...

Egy szó, mint száz: nagyon-nagyon köszönjük a vendéglátást! Folyt.köv.! :)