Falmászás

Ma délelőtt végre eljutottunk mászni.
Kb. két hónapja találtam a neten egy helyet, ami amellett hogy viszonylag közel van hozzánk (a Budafoki úton van a pókászási lehetőség), szimpatikusnak is tűnt.
http://www.maszobirodalom.hu/
Ennyi idő és rákészülés után sikerült is meglátogatni.

Mondjuk a hely nem igazán üti meg a luxusszállók minőségi normáját, ezzel szemben bazi lepukkant. De nem is ez a lényeg egy ilyen helyen.

Mivel Magdinak ez volt az első mászó alkalma, bevallom egy kicsit aggótam is, hogy mennyire fog neki tetszeni a dolog. Mint később kiderült nem alaptalanul. Nem igazán volt elragadtatva (erős tériszonya van). Kár. Már csak azért is, mert nagyon ügyesen mászott.
Mindegy. Remélem egyszer leküzdi ezt a félelmét és mehetünk majd együtt újra.

Addig meg elrángatom a Zsoltit. Neki úgyis akkora arca volt a legutóbbi mászásunk alkalmával (ez még valamikor a pattintott kőkor környékén volt a Törökugratónál).
Annyi volt a történet, hogy egy hasadékban akartuk megmászni a sziklát. Négyen voltunk: a Gabesz, a Zsolti, a Dávid, meg én. Zsolti előre mászott. Az első beugrónál aztán leült pihenni. Lenézett, teljes bebarnázás. Se előre, se vissza. Azt csak halkan teszem hozzá, hogy kötél nélkül mászott előre, ezért pánikolt be... Na, Dávid közölte, hogy majd ő lehozza a Zsoltit. Felment a kötéllel, de nem vitt beülőt a Zsoltinak...
Gyakorlatilag egy komplett napot elbohóckodtunk azzal, hogy hegyimentőt játszottunk.
Legalább emlékezetes volt.