2008. október 2., csütörtök

Szentendrei kirándulás

Múlt szombaton a már-már szokásosnak mondható Pest megyei kirándulásaink egyikét tettük meg.

Igyekszünk kihasználni hogy még olyan szép idő van.

Na meg persze az is kapóra jön , hogy Hédi valami megmagyarázhatatlan oknál fogva bazi jókat alszik a kocsiban.

Kerestünk egy olyan helyet ami legalább fél órányi autóútra van tőlünk (ez az a minimális penzum amit Pupszinak le kell tudnia alvás gyanánt ilyenkor).

Szentendre. Valaha a művészek városának hívták. Mondjuk ma is próbálkoznak még ezzel, de ez már csak marketing...

Mindenesetre mi az első randinkon jártunk itt utoljára. Hát, ez sem ma volt...



A város arculata semmit sem változott. Talán csak azt emelném ki, hogy az épületek meglepően rendben vannak tartva, sehol egy összedölni készülő ház, leomló vakolat, hiányzó kerítésdarab. Ügyelnek a kinézetre.

Kell is. Amivel ugyanis rövid sétánk alatt szembesültünk, hogy ma már Szentendre a lehúzás városává vált.

Az hagyján hogy minden termék és szolgáltatás bazi drága, de mindezt a legnagyobb természetességgel tudják az ott élők előadni!

Beültünk egy kajáldába. Nem egy elegáns étteremről beszélek, hanem a Dixie Csirke utódjául szolgáló vendéglátóipari egységről. Kint kis tábla a választható ételekkel, árakkal. Átfutottuk, ezek után döntöttünk úgy, hogy egy próbát megér a dolog.

Egy középkorú hölgy és egy fiatal csaj (meglepő hasonlóság köztük, gondolom anya és lánya voltak) vették fel a rendelésünket.

Egy kis sültkrumpli, rántott sajt, falafel, üditő. Kettőnknek. Pontosabban hármunknak, de a Hédi ugye nem a nagy lakomáiról híres... Szóval olyan mennyiségű étel, amit után ha éhes lennék simán bevágnék egy fél disznót. Majd a végösszeg hallatán elkezdtük keresgélni, hogy hátha nénje felszámolt valami homárt vagy kaviárt is... Nem tette.



Miután a sétáló utcában ledolgoztuk a fölszedett kalóriákat, megnéztük a kihagyhatatlan Duna partot. Ezerrel sütött a nap, tiszta tavaszi idő volt!




Útközben még összefutottunk egy sütkérező gyíkkal is. Biztos ez is szentendrei illetőségű volt, annyira peckesen közlekedett...


A végére egy igazi klasszikus képet hagytam. A folyton pápázó (itt éppen ivás közben) Hédi, íme:


Nincsenek megjegyzések: