A szürke bálnára 62 évvel ezelőtt bevezetett vadászati tilalmat korábban természetvédelmi sikertörténetnek tartották. Ezen kívül már csak a klímaváltozás, a tengerek szennyezése, no meg az olajkitermelés veszélyezteti őket…
A könnyen kiaknázható olaj- és gázmezők rohamos apadásával párhuzamosan a világ vezető olajvállalatai az új lelőhelyek fellelése érdekében egyre nagyobb kockázatokat és költségeket vállalnak be. Az egyik ilyen fejlesztés Japántól északra, Oroszország keleti partjánál, Sakhalin-szigeteknél történik, ahol mintegy 45 milliárd hordónyi olaj rejtőzik a mélyben. A part menti lelőhelyeken már 1998 óta folyik kitermelés és folyamatos a fejlesztés.
A Sakhalin II a világon az egyik legnagyobb, körülbelül 20 milliárd USD értékű külföldi tőkéből származó olaj- és földgázberuházás. A projekt magában foglal két új tengeri fúrótornyot, egy cseppfolyós földgáz (LNG) terminált a sziget északi részén, és két 850 km hosszú csővezetéket.
A lehetőségek öble
Több természetvédelmi szervezet, köztük a WWF és az IUCN is jelezte, hogy a beruházás komoly veszélyt jelent az itt élő nyugati szürke bálna populációra. A bálnák legjelentősebb táplálkozó helye ugyanis a Piltun-öbölben található. Éppen ide terveznek egy harmadik fúrótornyot, és átvezetnének az öblön egy csővezetéket is. Az óriás tengeri emlősök minden évben az öbölben töltik a nyarat, hogy a planktonokban gazdag, - mára más kevésbé - nyugodt vizekben magukra szedjék a téli túléléshez és a borjúk felneveléséhez feltétlenül szükséges zsírréteget.
A 12-15 méteres, akár 35 tonnát is elérő szürke bálna a Vörös Listán a kritikusan veszélyeztetett kategóriában szerepel. A Csendes-óceán északnyugati részén élő populáció alig 130 egyedből áll, és közöttük is összesen csak 20 szaporodóképes nőstény van. Az olajfúró-tornyok és a csővezeték építése olyan mértékű zajszennyezéssel és hajóforgalommal jár, ami elüldözi az állatokat az élőhelyükről. A kitermelőhelyen a megnövekedett teherhajó-forgalom növeli az ütközéses balesetek számát is. A megfigyelések szerint a már meglévő fúrótornyok körül 20 km-es körben lényegesen lecsökkent a bálnák száma. Továbbá megfigyelték, hogy kevesebb zsírréteget tudnak magukra szedni, ami egészségi állapotuk romlásához vezet.
Pénzt vagy életet
A kitermelés különösen kockázatos a Sakhalin-szigeteknél, mert a terület földrengésveszélyes, és a szélsőséges időjárási körülmények - az akár -40 Celsius fokos tél és a jégborítás - tovább növelik az olajszennyezés lehetőségét. Ráadásul ha a beruházás és a kitermelés továbbra is a természetvédelmi szempontok figyelmen kívül hagyásával történik, a bálnapopuláció húzza a rövidebbet, és a faj örökre eltűnik a Föld színéről.
A bálnák élőhelyének védelmében feltétlen szükség lenne arra, hogy a csővezetékeket máshol vezessék, de a Sakhalin II a Gazprom és a Shell tulajdonában van, akikkel nehéz az egyeztetés, és már évek óta folyik a huzavona a csővezetékek áthelyezéséről. A konzorcium egyelőre elzárkózik a vezetékek távolabbra helyezésének tervétől arra hivatkozva, hogy az építés során betartják a zajterhelési határértékeket és a szakértőik megfigyelései nem támasztják alá a szürke bálnák viselkedésének megváltozását.
Szürke Bálna
Múlt hónapban a természetvédő szervezetek kérelmei ellenére az orosz kormány a Piltun-öbölben építendő csővezeték engedélyezésénél figyelmen kívül hagyta a beruházás hatását a tengeri élővilágra. A civil szervezetek azonnal fellebbezést nyújtottak be, hogy vegyék figyelembe a WWF, a Greenpeace és az IUCN által összeállított, tudományos bizonyítékokat tartalmazó tanulmányt. A szürke bálnák sorsa így most az orosz hatóságok és a bíróság kezében van.
A WWF jelenleg is tárgyalásokat folytat az orosz kormánnyal a Piltun-öböl védetté nyilvánításáról. Ha ez megtörténne, az olajvezetéket nem lehetne az öblön keresztül elvezetni, és a szürke bálnák esélyt kapnának a túlélésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése