Amiért ez az egész blog létrejött 2.

Az elhatározás már megvolt. Már 'csak' a helyszínt kellett kiválasztanunk.

Kicsit vicces így utólag ahogy az egész indult.
Tulajdonképpen elővettünk egy atlaszt és elkezdtük kielemezni az európai országokat (az ember először lakóhelye közelében keresgél...) -ki mit tud róluk, hol járt, milyen élményei vannak, miket olvasott, hallott róluk, stb.

A kör leszűkült négy országra. Nevezetesen: Svédország, Hollandia, Belgium, és Spanyolország.
Hogy mindenki tisztán lássa a helyzetet nem nyaraló helyet kerestünk, hanem olyan országokat, ahol elsősorban a következő szempontok alapján élni tudnánk:
-fejlett gazdasága legyen az országnak
-kiegyensúlyozott emberek élnek ott
-természetileg is szép hely legyen
Egy szóval nem az volt a lényeg, hogy meggazdagodjunk valahol és aztán hazajövünk pár év után. Pont ellenkezőleg. Elsősorban morálisan nem találjuk itthon a helyünket, ezért a hely amit kerestünk emberileg kellett hogy előrelépés legyen a mostanihoz képest.

Hollandia ugyan nagyon befogadó és elfogadó ország, mégsem éreztük hogy ez feltétlenül megoldaná a problémáinkat. Elsőként ezt vetettük el.

Svédország rengeteg szempontból eszményi. Az a hely, ahol a Volvo népautó, ahol az emberek közismerten barátságosak, ahol az áfonya szabadon terem és bátran ihatsz a folyók vízéből annyira tiszták; nos ez az ország legalábbis közel van az ideálishoz. Egy gond van csak: az időjárás. Már Magyarországon is nehezen viselem a teleket. Azt hiszem ennél hidegebb időben képtelen lennék élni. Ez is elvetve.

A következő pár napban igyekeztünk minél több mindent megtudni Belgiumról.
Mind a ketten jártunk már régebben ebben az országban, de lássuk be amikor az ember turistaként utazik el valahova az egy egészen más történet. Nem beszélve arról, hogy amikor én Antwerpenben jártam akkor 14éves voltam...
Szóval irány az internet! Az általános statisztikai adatok áttekintése után az ember próbál életképek után kutatgatni.
Már fontolgattuk hogy elkezdünk franciául tanulni (mivel mind a ketten jól beszélünk németül és angolul, gondoltuk nem okozhat komoly problémát egy új nyelv megtanulása).

Aztán ugyanezeket elkezdtünk megnézni Spanyolországról.
Minden eszményinek tűnt.
A sok-sok kép és video nézegetése után összevetettünk mindent a magyar adatokkal.
Az árak többsége a magyar alatt volt. Az étel olcsóbb, a benzin olcsóbb, a közlekedés sokkal jobb (gyakorlatilag mindenhova VALÓDI autópálya vezet), minden sarkon van egy tenger, a focijuk gyakorlatilag a világ legjobb bajnokságát takarja, sok-sok gyönyörű kirándulóhely, sielési lehetőség, delfináriumok tömkelege, folytassam? Mondjuk az ingatlan árak nagyjából a dupláját takarják a magyarországiaknak -de úgy gondoltuk ez belefér.
A célterület neve: Málaga tartomány. Ki is néztünk egy édes kis várost (úgy 30ezer lakosa lehet), Nerjat. Közvetlen tengerparti. Milyen jó lesz minden reggel a tengerparton futni! -gondoltam. Ha meg elegünk van a túlzott nyugiból bemegyünk az 50km-re lévő Málaga városba és elvegyülünk 560ezres forgatagában.
Mindössze két problémát kellett leküzdenünk.
1. Egy hangot sem beszélünk spanyolul.
2. Meg kell élnünk valamiből.
Az első probléma leküzdésére beszereztünk egy tucat nyelvkönyvet. Lelkesen nekiálltunk spanyolul tanulni. Szavakat magoltunk, nyelvtant tanultunk, az internetről töltöttünk le anyagokat. Elkezdtünk magántanárt keresni is. Pontosabban már meg is találtuk...
A második probléma megoldására több lehetséges forgatókönyvet is kidolgoztunk.
Mivel én angoltanárként dolgozok itthon, Magdi pedig könyvtáros, gyakorlatilag biztosra vehettük, hogy mindkettőnknek fel kell adni eddigi tevékenységét és valami egészen újba kell fognunk.
Nem akarok senkit untani a részletekkel.

A lényeg hogy rájöttünk: egy olyan országba kell mennünk, ahol az angol az anyanyelv. Az hagyján, hogy nem kéne új nyelvet megtanulnunk, de sokkal-sokkal könnyebben tudnánk beilleszkedni. Márpedig ennek óriási jelentősége van.
Hogy mást ne mondjak: időközben bővült a családunk egy fővel (nem is akármilyennel!), szóval most már nem mehetünk egy másik országba csak úgy vakon, hogy lesz ami lesz, majdcsak beilleszkedünk...