Már-már tavaszi időjárásra ébredtünk.
Igazi kiránduló-idő.
Mivel Hédi végre abba a korba lépett, hogy az ilyen alkalmakat már nem nyűgként, hanem áldásként éljük meg, nem is lehetett más a mai napi tervünk, mint egy kis kirándulás!
Pontosabban csak egy ici-pici kirándulás fért bele, mert délután tanítanom kellett...
Szóval neki iramodtunk. Meg sem áltunk a Városligetig. Közel van, nagy, és az utóbbi időben szépen rendbe is tették.
Egy kis babakocsikázás - gondoltuk Pupszi majd csak elalszik. Hát nem tette...
Nem baj. Sétálásban is verhetetlenek vagyunk! Viszont terepen még nem sétáltunk eddig soha, csak kiépített műúton. Na majd most!
Elképesztően ügyes.
Egy ilyen séta alkalmával az ember ráadásul egy sor olyan dologra is akad, amire nem is számított.
Biztos emlékeztek még a 2003. szeptember 11-én (furcsa egybeesés a dátumot illetően) merénylet áldozatává vált svéd külügyminiszterre.
Nos. Van egy kis emlékműve a Városligetben. Egy kis gránit kavics a következő felirattal:
"Resignation is our biggest enemy", azaz a "Közöny a legnagyobb ellenségünk"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése