Amiért ez az egész blog létrejött 3.

Szóval amennyire csak lehet biztosra kell mennünk.
Ez azt jelenti többek közt, hogy csak akkor utazunk ki, ha már konkrét munka ajánlata van valamelyikünknek. Ez lesz a nehezebb része a dolgoknak. Mármint munkához jutni. Utána a lakás bérlés, az autóvásárlás, a bankszámla nyitás, satöbbi már könnyen kivitelezhető dolog -szerintem.

És akkor a helyszín.
Ott tartunk ugye, hogy angol nyelvterületek között morfondiroztunk.
Amik szóba jöttek:
-Anglia
-Skócia
-írország
-Egyesült Államok
-Ausztrália
-Új-Zéland

Nézzük sorban. Angliát gyakorlatilag egy másodpercig sem gondoltuk komolyan. Mivel számomra Anglia egyet jelent Londonnal, így véleményen elsősorban a metropoliszról van. Amit viszont sem mérete, sem az ott lakó emberek mentalitása miatt nem kultiválok túlzottan. Egyből ejtettük, mint lehetőséget. Félreértés ne essék szép hely, fejlett gazdasággal, gazdag történelemmel (és az ebből adódó gyönyörű látványosságokkal) mi mégis egy morálisan nagyságrendekkel előttünk járó helyszínben gondolkodtunk.

Hasonló okok miatt vetettük el Skóciát és írországot is, amik a mi képzeletbeli listánkon mégis csak Anglia előtt helyezkedtek el. Ráadásul természeti adottságaik is sokkal jobban lenyűgöztek engem...

A lista utolsó három helyezettje viszont már keményebb dió volt. Ráadásul sajnos még egyik helyen sem jártunk, így ilyen szempontból sem voltunk könnyű helyzetben...
Az Egyesült Államok gazdasága nem igényel sok magyarázatot. Természeti adottságai szintén első rangúak (feltéve ha az ember nem az 5.sugárúton akarja leélni egész hátralévő életét). Mivel én kosarazok, nekem plusz vonzalmat jelent, hogy az NBA (a világ legerősebb kosárlabda bajnoksága) is ehhez az országhoz köthető. Két negatívumot tudnék említeni hirtelen felindulásból. Az egyik az oktatásügy szinvonala (és ebből adódóan az átlag honpolgárok nem túl magas szellemi kvalitása), valamint az élelmiszerek minősége. Utóbbira egy egyértelmű magyarázattal is szolgálnék. Amikor édesanyám és édesapám hazajöttek az Államokban töltött nyaralásukból, kérdésemre ("Na, milyen volt?") egy rövid "Műanyagország" reflektálást kaptam. Majd mindezt bővebben is kifejtették. Nem tudtak főzni-sütni a barátaiknak (itt jegyezném meg, hogy aki nem ismeri a szüleimet, lemarad az általuk kreált fenomenális ízorgiákról is), mert minden alapanyag amit vásároltak a boltokban, gyakorlatilag használhatatlannak bizonyult.
Ezt az országot egyelőre félreraktuk, mint lehetőséget.

Ausztrália. Bazi messze van. Fölötte van gyakorlatilag a Föld legnagyobb ózonlyuka. Területének 70%-a sivatag. Ugyanakkor élővilága több, mint magával ragadó. Gyerek korom óta a rabja vagyok ennek a földrésznek. Csak itt élnek erszényes emlősök, de itt él a világ 5 legveszélyesebb kígyója is, és akkor még nem említettem bordás krokodilokat (a világ legnagyobb krododil faja), vagy a fehér (másik nevén emberevő) cápákat...
És ez a janus-arcúság mindenben tökéletesen jellemzi ezt a kontinenst.
Itt él a világon a legtöbb bevándorló. Emiatt nincs is igazi ausztrál embertipus (leszámítva természetesen az aboriginalokat).
Megélni gyakorlatilag csak a metropoliszokban lehet, mi viszont pont ezeket szeretnénk elkerülni. Mármint a megélhetéssel semmi gondunk...
Ezt a lehetőséget is jegeltük egyelőre.

Új-Zéland. Azon kívül, hogy itt forgatták a Gyűrűk Ura trilógiát, tulajdonképpen semmi mást nem hallottunk erről a helyről mindez idáig.
Egyik nap amikor hazaállítok, a Magdi már fülig érő szájjal várt. "Komolyan el kéne gondolkodni Új-Zélandon." Utánanézett. Aztán én is. A szokásos metódus: képnézegetés, videok, beszámolók, adatok áttekintése. Ledöbbentünk. Első körben a természeti adottságokon. Már komolyan azon morfondiroztam hogy a képeket retusálták. De nem. Akárhány oldalt néztünk át, mindenhol ugyanaz az elbüvölő környezet.
Innen indul a történet.
Hónapokon keresztül bújtuk a netet, hogy MINDENT megtudjunk erről a helyről.
Az elhatározásunk egyre erősödött. Olyan ez az egész, mint a mesékben. Létezik egy hely a Földön, ahol normális működik minden. Ahol az emberek számára nem az a lényeg, hogy hogyan tudnak a másikkal kitolni, hanem hogy élhető világot teremtsenek maguknak.
Csak az alapvető adófajták léteznek, a beszedett összegeket visszaforgatja az állam a környezet rendben tételére, fejlesztésére. Mindenkinek a természeti értékek megőrzése a célja. Nem öntik a szemetet a másik kertjébe, hanem amit lehet újra hasznosítanak. A világon itt a legolcsóbb a közlekedés. Az autó valóban használati eszköz és nem státusz szimbólum. Nincsenek politikai egymásra köpködések, mindenki teszi a dolgát. A korrupció gyakorlatilag nem létező fogalom... Úgy néz ki a mostani kormány meg fog bukni -mégpedig azért mert szufficites volt a költségvetés... Ez egyszerűen hihetetlen! Nyereséges volt a kormányzás! Döbbenet. Szerintem ez az egyetlen ország a Földön ahol ez előfordult.
De mondok számunkra sokkal lényegesebb szempontokat.
Az oktatási rendszer működőképes.
Az egészségügy -igaz nem ingyenes, de- nincs az összeomlás szélén.
A bruttó jövedelmek nagyjából 30-35%-kal magasabbak a nettónál (és nem 60%-kal).
Igaz, ez nem az az ország ahol az ember multimilliárdos lesz, viszont ez az a hely ahol nyugodt, kiegyensúlyozott életet élhet. Ahol sokat kirándulhat a családjával. Ahol elérhető távolságon belül talál tengerpartot, esőerdőt, réteket, nem túl nagy méretű nagyvárosokat, golfpályát, 3000 méter feletti hegyeket. Szóval örö' és bódottsá'!

Persze nehézség ezzel kapcsolatban is adódott. Turistaként gyakorlatilag bárki beteheti a lábát Új-Zélandra. Ha azonban 3hónapnál hosszabb ideig akar itt tartózkodni a helyzete enyhén szólva sem egyszerű. A mi esetünkben arról van szó, hogy munkavállalói vizumot kell szereznünk ahhoz, hogy letelepedhessünk a későbbiekben. Ilyet viszont csak akkor kapunk ha elnyerünk egy meghírdetett munkahelyet. Hacsak nem hiányszakmában dolgoztunk eddig, erre gyakorlatilag esélyünk sincs. A hiányszakmákról a későbbiekben részletesen is írok majd...
Szóval megkreáltuk az önéletrajzainkat angolul is most elküldjük szana-szerte széjjel, hogy mindenki jól felvegyen minket. így majd a vizumot is megkapjuk, és uccu Christchurch!
Ez az elbűvölő kisváros (úgy 350ezer lakosa lehet) az, amit kinéztünk lakhelyünknek.
Azt hiszem a következő bejegyzések egyikében részletesen is írok majd erről a városkáról.