Most olvastam a Mercer Human Resource Consulting oldalán egy érdekes statisztikát.
E szerint 2008-ban - az általuk készített - Világ Legélhetőbb Nagyvárosai listán Auckland az 5., míg Wellington a 12. helyen szerepel.
Maga a Mercer cég a világ legnagyobb HR és pénzügyi tanácsadó cége, több mint 18000 munka vállalóval a világ 40 országának mintegy 180 városában.
A statisztika 350 nagyvárost vesz górcső alá, mégpedig 39 különböző szempont alapján.
Ezek a szempontok 10 témakör köré csoportosulnak, úgy mint:
- politikai és szociális környezet (más országokkal a kapcsolat, törvények, bűnözés, belpolitikai stabilitás, stb.)
- egészségügyi ellátás (kórházi és gyógyászati ellátás, fertőzések, légszennyezettség, veszélyes élőlények és rovarok, stb.)
- közszolgáltatás (víz, villany, telefon, postai szolgáltatások, tömegközlekedés, légi közlekedés, úthálózat, stb.)
- fogyasztói termékek elérhetősége (hús, hal, zöldség, gyümölcs, mindennapos termékek, gépjárművek, stb.)
- gazdasági környezet (elsősorban bankrendszer)
- iskolák és oktatásügy
- rekreációs alternatívák (éttermek, színházak, koncertek, mozik, sportolási lehetőségek, stb.)
- lakókörnyezet (lakhatóság, lakások felszerelése, bútorok, háztartási kellékek, javítás, stb.)
- szocio-kulturális környezet (személyi szabadság jogok, média szabadság, stb.)
- természeti környezet (klíma, természeti csapások, stb.)
A statisztika mindig az elmúlt évet veszi alapul és szigorúan objektív adatok alapján számítódik ki.
További érdekességként néhány város és helyezése a listán:
10. Sydney
13. Amsterdam
17. Melbourne
20. Stockholm
22. Montreal
25. Dublin
29. Helsinki
32. Singapore és Párizs
35. Tokyo
37. Boston
38. London
41. Milánó
42. Barcelona
Személyes biztonság tekintetében is készült egy statisztika ugyanezen városokról.
Itt Auckland és Wellington fej-fej mellett a 10. helyen végzett.
2009. február 22., vasárnap
2009. február 19., csütörtök
Új elemek a blogon
Felraktam jobb oldalra két új listát is.
Az egyiken az új-zélandi rádiók-tévék többsége található.
Az összes rádió adónak van netes hallgathatósága -így akinek kedve van hozzá tesztelheti angol tudását is...
A másikon néhány áruház-bolt elérhetőségei vannak -itt a zátonyon fellelhető árakról lehet nagyjából képet kapni.
Az egyiken az új-zélandi rádiók-tévék többsége található.
Az összes rádió adónak van netes hallgathatósága -így akinek kedve van hozzá tesztelheti angol tudását is...
A másikon néhány áruház-bolt elérhetőségei vannak -itt a zátonyon fellelhető árakról lehet nagyjából képet kapni.
2009. február 16., hétfő
Históriás ének
Ha hétvége akkor meccsek.
Magdinak is, nekem is.
Ez alkalommal mindkettőnk csapata kikapott...
Mondjuk nem is ez a lényeg, sokkal inkább szeretném megosztani mindenkivel amit az egyik csapattársam írt beszámolóként a meccsünkről. Íme:
"Históriás ének, T. Lantos Sebestyén távollétében mink szemünkkel tapasztalt krónikája az Kinizsinek szentelt utcából.
Öt nyalka vitéz érkezett, hogy megküzdjön a rettentő ötfejű közgáz sárkánnyal.
A sárkány iszonytatóan bűzlött, de a daliák nem hátráltak meg.
Szívük tele tisztasággal, lelkük bizakodással, karjuk megannyi csata tapasztalatával. Nekigyürkőztek az rettentő sárkányak, be is visznek vagy 10 csapást, midőn a bestia elődugja önnön 2 új fejét.
A fejek rémisztőek de a budai sereg nem hátrál.
Lépésről lépésre szorítja a fenevadat.
Minden csapásra csapással válaszol, minden galád ármányra szűzi tisztasággal felel.
A vitézek tudásuk legjavát nyújtják.
Zsoldos Herr Prenker a távolbúl záporoztatja csapásait, Sir Jáhnczer a fenevad lábát köti gúzsba villámgyors attakjaival, Guba kapitány merészen ront a fenevad összes fejére, Tibold és Zótán apródok pedig a szörnyeteg két fülét cibálják.
Büszkén küzdenek, amilyük van meg nem osztják, bőrzáporuk elhomályosítja az eget és a környező tájakat.
Ádáz a közedelem, de se jajszó se fütty nem hallatszik.
A sárkányt már-már térdre kényszeríti a nyomás, lépésről lépésre jobban remeg a lába, minden perccel közelebb a dicsőség, ám ekkor a bestia kénköves lehellete megrontja Zótán apród nemes szívét és öt tiszáltalan csapást követőn, hogy megóvja önnön lelkét, végképp az gyóntatószékhez vonul.
A bestia éktelen tombolással, mindig egy lépéssel kerüli a megsemmisítő csapást, és bár súlyos sebeket szenved, a megfogyatkozott sereg már nem bírja legyűrni.
Sátáni erőket hív segítségül midől papírra veti a Fenevad számát: 66:60, ember itt már többet nem tehet.
A budai vert had levété nyalka gúnyáját, letészi dicsőséges glóriáját és hosszú bűnbánatot fogad amiért e vértelen sárkányok leggyengébbikét sem bírja pórázra kötni.
Elveszett Buda, oda a dicsőség, oda vannak a szűzlányok is."
Gratu Zozi!
Magdinak is, nekem is.
Ez alkalommal mindkettőnk csapata kikapott...
Mondjuk nem is ez a lényeg, sokkal inkább szeretném megosztani mindenkivel amit az egyik csapattársam írt beszámolóként a meccsünkről. Íme:
"Históriás ének, T. Lantos Sebestyén távollétében mink szemünkkel tapasztalt krónikája az Kinizsinek szentelt utcából.
Öt nyalka vitéz érkezett, hogy megküzdjön a rettentő ötfejű közgáz sárkánnyal.
A sárkány iszonytatóan bűzlött, de a daliák nem hátráltak meg.
Szívük tele tisztasággal, lelkük bizakodással, karjuk megannyi csata tapasztalatával. Nekigyürkőztek az rettentő sárkányak, be is visznek vagy 10 csapást, midőn a bestia elődugja önnön 2 új fejét.
A fejek rémisztőek de a budai sereg nem hátrál.
Lépésről lépésre szorítja a fenevadat.
Minden csapásra csapással válaszol, minden galád ármányra szűzi tisztasággal felel.
A vitézek tudásuk legjavát nyújtják.
Zsoldos Herr Prenker a távolbúl záporoztatja csapásait, Sir Jáhnczer a fenevad lábát köti gúzsba villámgyors attakjaival, Guba kapitány merészen ront a fenevad összes fejére, Tibold és Zótán apródok pedig a szörnyeteg két fülét cibálják.
Büszkén küzdenek, amilyük van meg nem osztják, bőrzáporuk elhomályosítja az eget és a környező tájakat.
Ádáz a közedelem, de se jajszó se fütty nem hallatszik.
A sárkányt már-már térdre kényszeríti a nyomás, lépésről lépésre jobban remeg a lába, minden perccel közelebb a dicsőség, ám ekkor a bestia kénköves lehellete megrontja Zótán apród nemes szívét és öt tiszáltalan csapást követőn, hogy megóvja önnön lelkét, végképp az gyóntatószékhez vonul.
A bestia éktelen tombolással, mindig egy lépéssel kerüli a megsemmisítő csapást, és bár súlyos sebeket szenved, a megfogyatkozott sereg már nem bírja legyűrni.
Sátáni erőket hív segítségül midől papírra veti a Fenevad számát: 66:60, ember itt már többet nem tehet.
A budai vert had levété nyalka gúnyáját, letészi dicsőséges glóriáját és hosszú bűnbánatot fogad amiért e vértelen sárkányok leggyengébbikét sem bírja pórázra kötni.
Elveszett Buda, oda a dicsőség, oda vannak a szűzlányok is."
Gratu Zozi!
2009. február 5., csütörtök
A BAB femilinél vendégeskedtünk
Tegnap végre meg tudtuk látogatni a híres-neves BAB családot!
Már extra régóta terveztünk egy közös napot Balázsékkal -akit TF-es megismerkedésünk óta nagyon megkedveltem (részint meglepő hasonlóságot mutató régi énünk miatt).
Balázs több szempontból is különleges ember.
Az hagyján hogy annyit tud inni mint egy komplett település együttvéve, de mind emellé kevés ember rendelkezik akkora szívvel mint ő -mondjuk ezt viszont nehezen fedi fel eleinte...
Ezen túlmenően nem egyszerű életében közel 30 év után végre megtalálta azt az embert akivel tökéletesen összeillenek.
Andi (Balázs kedvese) kreativitásának köszönhetően végtelenül otthonossá varázsolta közös kis kuckójukat.
Rengeteg saját készítésű dísz mindenfelé, üvegfestés, dekoráció. És mégis a sok különféle kreálmány egy teljes egésszé formálja a teret. Már amikor belép az ember otthonosan érzi magát -ez az amit nagyon nehéz elérni szerintem.
És ha már ennyire összeillenek Balázsék, összehoztak egy hihetetlenül aranyos kisgengsztert is.
Benedek nem elsősorban külsőre hasonlít a papájára -noha így is rengeteg közös vonásuk akad.
Még csak 10 hónapos, de már most igyekszik mindent és mindenkit leamortizálni.
Ott tartózkodásunk alatt orrnyergemet szerette volna erőteljesen átfésülni.
Mondjuk ha valamit örököltem ókori elődeimtől akkor ezt tagadhatatlanul...
Sajnos fényképeket nem készítettünk (pedig még a gépet is elvittük), így mindenki kénytelen önerőből elképzelni például az utánozhatatlanul finom kakaóscsigát amit Andi varázsolt nekünk, vagy a szintén saját készítésű rongybabákat. Utóbbiból Hédi kapott egy csuda aranyos példányt.
Ezt is valamint a felejthetetlen napot is köszönjük!
Már extra régóta terveztünk egy közös napot Balázsékkal -akit TF-es megismerkedésünk óta nagyon megkedveltem (részint meglepő hasonlóságot mutató régi énünk miatt).
Balázs több szempontból is különleges ember.
Az hagyján hogy annyit tud inni mint egy komplett település együttvéve, de mind emellé kevés ember rendelkezik akkora szívvel mint ő -mondjuk ezt viszont nehezen fedi fel eleinte...
Ezen túlmenően nem egyszerű életében közel 30 év után végre megtalálta azt az embert akivel tökéletesen összeillenek.
Andi (Balázs kedvese) kreativitásának köszönhetően végtelenül otthonossá varázsolta közös kis kuckójukat.
Rengeteg saját készítésű dísz mindenfelé, üvegfestés, dekoráció. És mégis a sok különféle kreálmány egy teljes egésszé formálja a teret. Már amikor belép az ember otthonosan érzi magát -ez az amit nagyon nehéz elérni szerintem.
És ha már ennyire összeillenek Balázsék, összehoztak egy hihetetlenül aranyos kisgengsztert is.
Benedek nem elsősorban külsőre hasonlít a papájára -noha így is rengeteg közös vonásuk akad.
Még csak 10 hónapos, de már most igyekszik mindent és mindenkit leamortizálni.
Ott tartózkodásunk alatt orrnyergemet szerette volna erőteljesen átfésülni.
Mondjuk ha valamit örököltem ókori elődeimtől akkor ezt tagadhatatlanul...
Sajnos fényképeket nem készítettünk (pedig még a gépet is elvittük), így mindenki kénytelen önerőből elképzelni például az utánozhatatlanul finom kakaóscsigát amit Andi varázsolt nekünk, vagy a szintén saját készítésű rongybabákat. Utóbbiból Hédi kapott egy csuda aranyos példányt.
Ezt is valamint a felejthetetlen napot is köszönjük!
2009. február 3., kedd
Útlevél
Ma voltunk útleveleket csináltatni.
Részint azért mert az enyém hamarosan lejárt volna (és akkor már megcsináltatjuk mindegyikünkét), részint mert Hédinek még nem volt eddig és hamarosan kelleni fog -ugyebár.
Bejentkeztünk interneten hogy ne kelljen sokat várnunk. Egy másfél éves lurkóval amúgy sem egyszerű bárhova elmenni, nemhogy bürokratikus ügyintézésnek alávetni...
Szóval volt mindhármunknak időpontja negyedórás eltéréssel.
Odaérünk. Bemennénk sorszámot húzni -mégiscsak ez a rendje és módja az ügyintézésnek. Biztonsági asszonyság nem enged be. Majd ő. Elvégre ezért alkalmazzák. A megfelelő gomb megnyomása még az ő szellemei kvalitásait sem múlja felül. Mindezt persze a lehető legkedvesebb hangnemben közölte velünk. Addig várakozzunk kint, ahol a világ legtermészetesebb dolga hogy mindenki bátran dohányozhat tekintet nélkül a kislurkókra.
Nagyjából 24 másodperc múlva megjelenik a számunk a kijelzőn. Belépünk.
Odaballagunk az ügyintéző ablakához. Morcos bácsi megkérdi mit szeretnénk.
Némi hezitálás után (lehet hogy rossz helyen járunk) közlöm hogy útleveleket csináltatnánk a komplett familynek. Hozzáteszem az ő ablakánál csak ezt lehetett, ezért is volt furcsa a kérdése. Nem tudom mit várt hogy kérek egy kilo kenyeret vagy mi?!
Kitöltötte a papírokat, aláírtunk mindent, képeket készítgetett rólunk, igazoltuk magunkat minden hivatalos okmányunkkal -szóval minden zajlott a normális menetrend szerint.
Közben Hédi elkezdett bizniszelni a bácsival. Oda akarta adni neki az összes létező kártyánkat (a bankkártyáktól a TAJ kártyán át a jogsinkig mindent). Bácsi ellágyult. Mégiscsak normális emberforma volt, bár az elején mindezt jól titkolta...
Közben mögöttünk kisebb pankrációs jelenet adódott. Végignéztük. Ügyfél és ügyintéző ordibált egymással három centiről. Őt ideküldték. De nem ide tartozik. De napok óta küldözgetik ide-oda. Akkor sem az ő hatáskörük, menjen szépen vissza. De ő nem megy. És egyébként is...
Szóval a cirkuszi jelenetek meg voltak mára.
Viszont nagyon pozitív hogy nagyjából 10-15 perc alatt elintéztük mindhármunk útlevelét. Legalábbis az adminisztratív részt. 30 napon belül postázzák ki.
Aki most cseréli le úti okmányait, jobban jár ha előre bejelentkezik itt. Lap alján baloldalt katt.
Ami a költségeket illeti: 14 éves korig 1500Ft az útlevél előállítása, e fölött 6000/5évre és 10000/10évre. Minden a helyszínen fizetendő, fényképet is itt csinálnak.
6éves korig csak 2évre adnak útlevelet, a fölött 5-re.
Részint azért mert az enyém hamarosan lejárt volna (és akkor már megcsináltatjuk mindegyikünkét), részint mert Hédinek még nem volt eddig és hamarosan kelleni fog -ugyebár.
Bejentkeztünk interneten hogy ne kelljen sokat várnunk. Egy másfél éves lurkóval amúgy sem egyszerű bárhova elmenni, nemhogy bürokratikus ügyintézésnek alávetni...
Szóval volt mindhármunknak időpontja negyedórás eltéréssel.
Odaérünk. Bemennénk sorszámot húzni -mégiscsak ez a rendje és módja az ügyintézésnek. Biztonsági asszonyság nem enged be. Majd ő. Elvégre ezért alkalmazzák. A megfelelő gomb megnyomása még az ő szellemei kvalitásait sem múlja felül. Mindezt persze a lehető legkedvesebb hangnemben közölte velünk. Addig várakozzunk kint, ahol a világ legtermészetesebb dolga hogy mindenki bátran dohányozhat tekintet nélkül a kislurkókra.
Nagyjából 24 másodperc múlva megjelenik a számunk a kijelzőn. Belépünk.
Odaballagunk az ügyintéző ablakához. Morcos bácsi megkérdi mit szeretnénk.
Némi hezitálás után (lehet hogy rossz helyen járunk) közlöm hogy útleveleket csináltatnánk a komplett familynek. Hozzáteszem az ő ablakánál csak ezt lehetett, ezért is volt furcsa a kérdése. Nem tudom mit várt hogy kérek egy kilo kenyeret vagy mi?!
Kitöltötte a papírokat, aláírtunk mindent, képeket készítgetett rólunk, igazoltuk magunkat minden hivatalos okmányunkkal -szóval minden zajlott a normális menetrend szerint.
Közben Hédi elkezdett bizniszelni a bácsival. Oda akarta adni neki az összes létező kártyánkat (a bankkártyáktól a TAJ kártyán át a jogsinkig mindent). Bácsi ellágyult. Mégiscsak normális emberforma volt, bár az elején mindezt jól titkolta...
Közben mögöttünk kisebb pankrációs jelenet adódott. Végignéztük. Ügyfél és ügyintéző ordibált egymással három centiről. Őt ideküldték. De nem ide tartozik. De napok óta küldözgetik ide-oda. Akkor sem az ő hatáskörük, menjen szépen vissza. De ő nem megy. És egyébként is...
Szóval a cirkuszi jelenetek meg voltak mára.
Viszont nagyon pozitív hogy nagyjából 10-15 perc alatt elintéztük mindhármunk útlevelét. Legalábbis az adminisztratív részt. 30 napon belül postázzák ki.
Aki most cseréli le úti okmányait, jobban jár ha előre bejelentkezik itt. Lap alján baloldalt katt.
Ami a költségeket illeti: 14 éves korig 1500Ft az útlevél előállítása, e fölött 6000/5évre és 10000/10évre. Minden a helyszínen fizetendő, fényképet is itt csinálnak.
6éves korig csak 2évre adnak útlevelet, a fölött 5-re.
2009. január 29., csütörtök
Gyártásra kész az új-zélandi szupersportkocsi
A prototípust már 2005-ben bemutatták, de a Hulme sportkocsi csak most érett meg a gyártásra. A végleges változat külsőre alig tér el az első példánytól, de a burkolat alatt alaposan megváltozott.
A Hulme Can Am Supercar nem csak a nevében emlékeztet a Formula 1-es versenyekre - a cég névadója, Denis Hulme Új-Zéland első, és máig egyetlen F1-es világbajnoka volt - hanem külsejében is. Keskeny orrával, hatalmas első és hátsó légterelőivel, az első kerekek mögötti méretes légbeömlőkkel és a motort tápláló szívócsatornával hozza a versenygépek hangulatát, miközben zárt utasterével, sárvédőivel és fényszóróival teljes értékű utcai autó. A prototípusba annak idején még a BMW egyik V8-asa került, de a szériamodellt már hétliteres GM LS7-es motor hajtja hatsebességes Quaife váltón keresztül. Ez a megoldás egyrészt nagyobb teljesítményt biztosít, másrészt jóval olcsóbb is, mint a német technika. Az alig 1200 kilogrammos gép 320 km/h-val képes száguldani, és 3 másodpercen belül eléri a 100 km/h-s tempót, kőkemény futóművével és harapós AP versenyfékeivel pedig versenypályán való használatra is alkalmasnak tűnik.
A gyártó tervei szerint Ausztrálián és Új-Zélandon kívül először a Közel-Keleten lesz kapható a típus, de 2010-ben Európában és Észak-Amerikában is be szeretnék vezetni.
2009. január 25., vasárnap
Figyelmet adtak, szeretetet kaptak
Szerencsére nem csak negatív dolgok történnek Magyarországon.
A legutóbb akkor szembesültem ezzel, amikor a Nők Lapjában olvastam egy cikket.
Igen, hébe-hóba elolvasok egy-két cikket benne.
Sajnos mostanában már ritkábban, de azért még mindig találhatóak benne érdekes cikkek, okfejtések.
Egy ilyenről szeretnék most pár szót ejteni.
Szalay Kriszta (az ismert színésznő) kitalálta a Kapcsolda programot, amelynek lényege hogy fogyatékos gyerekek töltsenek el egészséges gyerekekkel egy napot az egészségesek iskolájában, ahol vendégül látják őket közös programokkal (kézművesség, tánc, sportversenyek, vetélkedők).
A színésznő amúgy harmadik éve játssza az És a nyolcadik napon című darabja főszerepét, melyben partnere egy Down-szindrómás kisfiú, Kiss Botond. A darabbal az volt a célja hogy megmutassa miféle nehézségekkel küzd az a család, amely sérült vagy másfajta képességekkel rendelkező gyermeket nevel. Az iskolákkal közös Kapcsolda programjával ugyanezt a célt szolgálja, civil eszközökkel.
"-Tudtam, hogy a felnőtteket kell megnyernem az ügynek. Tíz megkeresett iskolából három mondott igent. S azokban is a tanárok zöme félelemmel telve jött el, ha eljött egyáltalán. Akik igen, azokat -mint utólag a diákok elmondták- ilyen érzékenynek és kedvesnek mindaddig sosem látták a hétköznapokon. A diákok közelebb kerültek hozzájuk."
Hogy mennyire nagy élmény nem csak a sérülteknek ez az ominózus nap, arról álljon itt egy "örökbefogadó" diák néhány gondolata:
"-Amikor vége volt, a cimboráimmal elmentünk sörözni. Csendben voltunk, és csak mosolyogtunk.
Az embernek van egy dobozkája, amelybe rendes körülmények közt mondjuk másfél köbméter szeretet fér bele. Mi pedig akkor kaptunk körülbelül kétmillió köbméternyit.
A sérült gyerekek ilyenek: sokkal több szeretetet képesek adni, mint az egészségesek. Méghozzá feltétel nélküli szeretetet.
Olyan volt, mint valamiféle lelki drog.
Mindenkinek meg kellene tapasztalnia, hogy milyen jó érzés. Nagyon jól esik, de hatalmas felelőséggel is jár. Nem csak annyira, mintha van egy kutyád, és azt időnként leviszed sétálni, megeteted és annyi."
Magyarországon ma körülbelül 600 ezer család aggódik amiatt, hogy mi lesz a sérült gyerekükkel ha ők meghalnak. Ezek a fiatalok lesznek az ő munkaadóik, a róluk gondoskodó felnövekvő generáció. Jó lenne, ha -akár ez által a program által is- jobb, érzékenyebb emberek nőnének ki az iskolapadokból...
A legutóbb akkor szembesültem ezzel, amikor a Nők Lapjában olvastam egy cikket.
Igen, hébe-hóba elolvasok egy-két cikket benne.
Sajnos mostanában már ritkábban, de azért még mindig találhatóak benne érdekes cikkek, okfejtések.
Egy ilyenről szeretnék most pár szót ejteni.
Szalay Kriszta (az ismert színésznő) kitalálta a Kapcsolda programot, amelynek lényege hogy fogyatékos gyerekek töltsenek el egészséges gyerekekkel egy napot az egészségesek iskolájában, ahol vendégül látják őket közös programokkal (kézművesség, tánc, sportversenyek, vetélkedők).
A színésznő amúgy harmadik éve játssza az És a nyolcadik napon című darabja főszerepét, melyben partnere egy Down-szindrómás kisfiú, Kiss Botond. A darabbal az volt a célja hogy megmutassa miféle nehézségekkel küzd az a család, amely sérült vagy másfajta képességekkel rendelkező gyermeket nevel. Az iskolákkal közös Kapcsolda programjával ugyanezt a célt szolgálja, civil eszközökkel.
"-Tudtam, hogy a felnőtteket kell megnyernem az ügynek. Tíz megkeresett iskolából három mondott igent. S azokban is a tanárok zöme félelemmel telve jött el, ha eljött egyáltalán. Akik igen, azokat -mint utólag a diákok elmondták- ilyen érzékenynek és kedvesnek mindaddig sosem látták a hétköznapokon. A diákok közelebb kerültek hozzájuk."
Hogy mennyire nagy élmény nem csak a sérülteknek ez az ominózus nap, arról álljon itt egy "örökbefogadó" diák néhány gondolata:
"-Amikor vége volt, a cimboráimmal elmentünk sörözni. Csendben voltunk, és csak mosolyogtunk.
Az embernek van egy dobozkája, amelybe rendes körülmények közt mondjuk másfél köbméter szeretet fér bele. Mi pedig akkor kaptunk körülbelül kétmillió köbméternyit.
A sérült gyerekek ilyenek: sokkal több szeretetet képesek adni, mint az egészségesek. Méghozzá feltétel nélküli szeretetet.
Olyan volt, mint valamiféle lelki drog.
Mindenkinek meg kellene tapasztalnia, hogy milyen jó érzés. Nagyon jól esik, de hatalmas felelőséggel is jár. Nem csak annyira, mintha van egy kutyád, és azt időnként leviszed sétálni, megeteted és annyi."
Magyarországon ma körülbelül 600 ezer család aggódik amiatt, hogy mi lesz a sérült gyerekükkel ha ők meghalnak. Ezek a fiatalok lesznek az ő munkaadóik, a róluk gondoskodó felnövekvő generáció. Jó lenne, ha -akár ez által a program által is- jobb, érzékenyebb emberek nőnének ki az iskolapadokból...
2009. január 11., vasárnap
Újra meccselek
Eredendően nem akartam erről post-olni, de most úgy érzem muszáj.
Elég rég óta nem játszottam már meccsen és bevallom egy kis drukk is volt bennem emiatt a mai kosármeccs előtt.
Szóval mostanában inkább csak edzéseket látogattam -max. streetballokon vitézkedtem.
És hát mit tagadjam: hiányzott már, na.
Sokáig úgy nézett ki, hogy nem lesz meg az igazolásom mára, mert a szövetségben szaroznak vele valamit, de aztán -közvetlenül a meccs előtt- kiderült hogy mégis csak játszhatok.
Örö' és bódottsá'!
Szebb visszatérésről nem is álmodhattam volna!
Élveztem a játékot, és ami legalább ennyire fontos: azt hiszem hogy hasznára voltam a csapatnak is.
Végülis 17 pontot dobtam és adtam 14 gólpasszt.
Ha nehezen is, de végül -kétszeri hosszabbítás után- megnyertük a meccset.
Itt szeretném megköszönni a csapatnak hogy ilyen könnyen beilleszkedhettem.
A jó szereplést illetően pedig -reményeim szerint- folyt. köv.! Mondjuk a következő meccsen...
Elég rég óta nem játszottam már meccsen és bevallom egy kis drukk is volt bennem emiatt a mai kosármeccs előtt.
Szóval mostanában inkább csak edzéseket látogattam -max. streetballokon vitézkedtem.
És hát mit tagadjam: hiányzott már, na.
Sokáig úgy nézett ki, hogy nem lesz meg az igazolásom mára, mert a szövetségben szaroznak vele valamit, de aztán -közvetlenül a meccs előtt- kiderült hogy mégis csak játszhatok.
Örö' és bódottsá'!
Szebb visszatérésről nem is álmodhattam volna!
Élveztem a játékot, és ami legalább ennyire fontos: azt hiszem hogy hasznára voltam a csapatnak is.
Végülis 17 pontot dobtam és adtam 14 gólpasszt.
Ha nehezen is, de végül -kétszeri hosszabbítás után- megnyertük a meccset.
Itt szeretném megköszönni a csapatnak hogy ilyen könnyen beilleszkedhettem.
A jó szereplést illetően pedig -reményeim szerint- folyt. köv.! Mondjuk a következő meccsen...
Tikk-takk
Tikk-takk van ezerrel.
Egy ideje az óra a 'mindenvivő' -na meg a távirányító.
Ezért úgy döntöttünk, hogy ha Hédi felelőség teljesen kezd viselkedni és végre nem vesz mindent a szájába, kap egy hipi-szupi tikk-takkot.
Tegnap jött el a kánaán.
Íme az új szerzemény:
Egy ideje az óra a 'mindenvivő' -na meg a távirányító.
Ezért úgy döntöttünk, hogy ha Hédi felelőség teljesen kezd viselkedni és végre nem vesz mindent a szájába, kap egy hipi-szupi tikk-takkot.
Tegnap jött el a kánaán.
Íme az új szerzemény:
2009. január 7., szerda
2009. január 4., vasárnap
Kedvcsináló
Sikerült végre videokat is felhelyeznem oldalra -igaz messze nem olyan formában mint ahogy eredendően képzeltem, de hát mégis csak...
Szóval most már lehet bátran klikkelni, majd kukkolni.
Szóval most már lehet bátran klikkelni, majd kukkolni.
2009. január 3., szombat
Immáék és Varpiék
Szerencsésen kezdődik az új év.
Ma délután megismertünk hat nagyon szimpatikus embert.
Hivatalosak voltunk Imma néniékhez. Csakúgy mint Varpiék.
Mivel Varpiék is és Imma néniék is hamarosan indulnak -ezúton is szeretném kifejezni erős irigykedésemet emiatt- remek alkalom nyílt hogy végre szemtől szemben is megismerjük egymást.
Fucsa dolog az amikor az ember olvassa valakinek a blogját, valamennyire megismeri a személyiségét, az életét, a családját, aztán amikor először találkoznak személyesen úgy érzi mintha már ismerné egy ideje...
Köszönjük szépen a kellemes napot!
Hamarosan találkozunk.
Addig is jó utat és sok-sok kellemes élményt!
Ja, és Imma! Brunó kosarazásában természetesen szívesen segítek majd!
Ma délután megismertünk hat nagyon szimpatikus embert.
Hivatalosak voltunk Imma néniékhez. Csakúgy mint Varpiék.
Mivel Varpiék is és Imma néniék is hamarosan indulnak -ezúton is szeretném kifejezni erős irigykedésemet emiatt- remek alkalom nyílt hogy végre szemtől szemben is megismerjük egymást.
Fucsa dolog az amikor az ember olvassa valakinek a blogját, valamennyire megismeri a személyiségét, az életét, a családját, aztán amikor először találkoznak személyesen úgy érzi mintha már ismerné egy ideje...
Köszönjük szépen a kellemes napot!
Hamarosan találkozunk.
Addig is jó utat és sok-sok kellemes élményt!
Ja, és Imma! Brunó kosarazásában természetesen szívesen segítek majd!
Az idei (majdnem) Dakar
Ma kezdődik a világ talán leghíresebb tereprali versenye, a Dakar. Az embert és gépet egyaránt próbára tevő viadalt idén először Dél-Amerikában rendezik, több mint 5600 kilométernyi mért szakasszal.
Dakar neve 1979-ban fonódott össze a világ legismertebb rali versenyével. De a történet két évvel korábban kezdődött, amikor egy autóversenyen a fiatal milliárdos, Thierry Sabine eltévedt a líbiai sivatagban. Miután megmenekült a majdnem életébe kerülő kalandból, döntött úgy, hogy e meghatározó élményt másokkal is megosztja, s elkezdte szervezni a Dakar-ralit.S bár számos krízist megélt a küzdelemsorozat, mégis története harminc éve alatt az egyik legnépszerűbb sporteseménnyé vált. Az egyik legmélyebb válság talán 1985-ben érte el a versenyt, ugyanis az ötletgazda Thierry Sabine helikopterbalesetben életét vesztette. Apja azonban a végakaratnak megfelelően továbbvitte fia álmát, hogy a Dakar megmaradjon „kihívás azoknak, akik elindulnak, és egy álom a háttérben maradóknak”.
Rendezői a rali útvonalát többször változtatták az elmúlt harminc esztendőben, hol politikai, hol egyéb szempontok miatt. De a közelmúltig két dolog sohasem fordult elő, hogy elmaradjon a küzdelem illetve, hogy a verseny ne érintse Afrikát. Tavaly azonban a rajt előtt egy nappal lefújták a Dakart a mauritániai terrorcselekmények miatt. Idén pedig szintén a rendezetlen mauritániai viszonyok miatt Dél-Amerikába helyezték át a küzdelmet.
Közel ötven nemzet versenyzői vágnak neki a kihívásnak, összesen 177 autó, 17 motor és 81 kamion és 25 quad rajtol el szombaton Buenos Airesben, hogy teljesítse a majd tízezer kilométert, amiből 5652 kilométer lesz a mért etap. Mindez bő két hét alatt tizennégy szakaszt – s ha hinni lehet az előrejelzéseknek – minden idők legnehezebb Dakarját jelenti.
A versenyen hat magyar egység próbál szerencsét, köztük Szalay Balázs és Palik László is. Palik, aki először 2002-ben még Szalay navigátoraként vett részt a versenyen, majd 2003-ban pilótaként indult, érte el a magyarok eddigi legjobb Dakar szereplését (2005 – 18. hely).Az újévet már Argentínában köszöntő mogyorók közül talán Liszi Lászlóéknak kellett a legnagyobb izgalmakkal szembe nézniük, hiszen autójuknál technikai nehézség is fellépett: szivárgott a tank.
Dakar neve 1979-ban fonódott össze a világ legismertebb rali versenyével. De a történet két évvel korábban kezdődött, amikor egy autóversenyen a fiatal milliárdos, Thierry Sabine eltévedt a líbiai sivatagban. Miután megmenekült a majdnem életébe kerülő kalandból, döntött úgy, hogy e meghatározó élményt másokkal is megosztja, s elkezdte szervezni a Dakar-ralit.S bár számos krízist megélt a küzdelemsorozat, mégis története harminc éve alatt az egyik legnépszerűbb sporteseménnyé vált. Az egyik legmélyebb válság talán 1985-ben érte el a versenyt, ugyanis az ötletgazda Thierry Sabine helikopterbalesetben életét vesztette. Apja azonban a végakaratnak megfelelően továbbvitte fia álmát, hogy a Dakar megmaradjon „kihívás azoknak, akik elindulnak, és egy álom a háttérben maradóknak”.
Rendezői a rali útvonalát többször változtatták az elmúlt harminc esztendőben, hol politikai, hol egyéb szempontok miatt. De a közelmúltig két dolog sohasem fordult elő, hogy elmaradjon a küzdelem illetve, hogy a verseny ne érintse Afrikát. Tavaly azonban a rajt előtt egy nappal lefújták a Dakart a mauritániai terrorcselekmények miatt. Idén pedig szintén a rendezetlen mauritániai viszonyok miatt Dél-Amerikába helyezték át a küzdelmet.
Közel ötven nemzet versenyzői vágnak neki a kihívásnak, összesen 177 autó, 17 motor és 81 kamion és 25 quad rajtol el szombaton Buenos Airesben, hogy teljesítse a majd tízezer kilométert, amiből 5652 kilométer lesz a mért etap. Mindez bő két hét alatt tizennégy szakaszt – s ha hinni lehet az előrejelzéseknek – minden idők legnehezebb Dakarját jelenti.
A versenyen hat magyar egység próbál szerencsét, köztük Szalay Balázs és Palik László is. Palik, aki először 2002-ben még Szalay navigátoraként vett részt a versenyen, majd 2003-ban pilótaként indult, érte el a magyarok eddigi legjobb Dakar szereplését (2005 – 18. hely).Az újévet már Argentínában köszöntő mogyorók közül talán Liszi Lászlóéknak kellett a legnagyobb izgalmakkal szembe nézniük, hiszen autójuknál technikai nehézség is fellépett: szivárgott a tank.
2009. január 2., péntek
Sesame Street Story
A közelmúltban debütált Amerikában az Utcabanda: A Szezám utca teljes története (Street Gang: The Complete History of Sesame Street) című könyv. A gyermekeket 39 éve egyszerre szórakoztató és tanító tévéműsor történetét Michael Davis újságíró vetette papírra.
Bár a Szezám utca lakóit senkinek sem kell bemutatni, a kötet olvasóit meglepheti az az elhivatottság, amelyet a gyermekműsor képvisel: a televízió arra való felhasználása, hogy hátrányos helyzetű fiatalokon segítsenek; a szociális érzékenység és elkötelezettség a kezdetektől fogva a műsor alapját képezte. A születésekor teljesen újszerű show egy, ma Sesame Workshopként ismert intézménnyel karöltve segíti évtizedek óta a rászorulókat.
A műsort eleve azzal a céllal indították, hogy segítsen a gyermekeknek: már a tervezési szakaszban kijelölték a Szezám utca fő irányát. A készítők tudták, hogy napi egyórás zenés bábműsort akarnak készíteni, ami elsősorban a 3-5 évesekhez szól. Céljuk az volt, hogy a gyerekek megtanulják az ABC-t, illetve a számokat egytől tízig. A többi részlet később dőlt el, többek között az is, hogy melyik csatorna sugározza az újszerű műsort. A kötet szerint az NBC és a CBS egyaránt elutasította a tervet, amelyet végül a PBS tűzött műsorára. A show 1969 novemberi debütálásától kezdve hatalmas sikert könyvelhetett el: a Szezám utca megannyi díjat, elismerést, hálálkodó szülők leveleit és nem utolsó sorban több milliárd dolláros reklámbevételt hozott az alkotóknak.
A bemutatót megelőző négy év kemény munkával, aprólékos kutatással, pénzgyűjtéssel, és több hatalmas ötlet kiagyalásával telt: utóbbiak közül az egyik meghatározó az volt, hogy a számokat és a betűket reklámparódiákon keresztül tanítsák a gyerekeknek. A kötet szerint a humoros ötlet forradalmasította az oktatást. A többi összetevőről csak jóval később döntöttek, a műsorban fellépő színészeket például röviddel az első próbafelvételek elkészítése előtt választották csak ki.
Az egyik legnehezebb feladat a műsor címének megválasztása volt. "Megőrültünk, hogy még nincs címe a show-nak" - idézi a kötet a műsor kitalálóját, Joan Ganz Cooney-t. "Senkinek sem tetszett igazán a "Sesame" név, főleg, mert könnyen előfordulhatott, hogy a nézők "see-same"-nek értik azt" - tette hozzá. A készítők végül úgy találták, hogy a Szezám utca "a legkevésbé béna" cím, és a show hamarosan hódító útjára indult.
A műsor ötlete Cooneytól ered, aki évtizedekig dédelgette azt, mielőtt félelmeivel dacolva belevágott az elkészítésébe: fiatal volt, nő volt, és semmiféle tapasztalattal nem rendelkezett a gyermekeknek szóló tévéműsorok készítéséről. A könyv a Szezám utca más alkotóival is megismerteti, valamint a közszolgálati televíziózás korai korszakába is beavatja az olvasót. Bemutatja azt a hatvanas évekbeli idealizmust, ami a műsor megalkotásához vezetett, és ami azóta is alapvető részét képezi a sokszínű belvárosi környezetben játszódó show-nak, amelyben mindenki remekül kijön a másikkal.
A Szezám utca lényegében premierje pillanatában befutott, a népszerű műsort olyan szakemberek méltatták, mint a gyermeklélektan- és gyermekgyógyászat világhírű szaktekintélye, Benjamin Spock, aki úgy vélekedett, hogy a műsornak hála "kevesebb munkanélküli, segélyen élő, illetve bűnöző tagja lesz a következő generációnak".
Minden ami Sesame Street:
http://www.sesameworkshop.org/home
http://www.sesamestreet.org/home
http://pbskids.org/sesame/
http://www.sesamestreetlive.com/
http://www.sesamestreet.org/games
Bár a Szezám utca lakóit senkinek sem kell bemutatni, a kötet olvasóit meglepheti az az elhivatottság, amelyet a gyermekműsor képvisel: a televízió arra való felhasználása, hogy hátrányos helyzetű fiatalokon segítsenek; a szociális érzékenység és elkötelezettség a kezdetektől fogva a műsor alapját képezte. A születésekor teljesen újszerű show egy, ma Sesame Workshopként ismert intézménnyel karöltve segíti évtizedek óta a rászorulókat.
A műsort eleve azzal a céllal indították, hogy segítsen a gyermekeknek: már a tervezési szakaszban kijelölték a Szezám utca fő irányát. A készítők tudták, hogy napi egyórás zenés bábműsort akarnak készíteni, ami elsősorban a 3-5 évesekhez szól. Céljuk az volt, hogy a gyerekek megtanulják az ABC-t, illetve a számokat egytől tízig. A többi részlet később dőlt el, többek között az is, hogy melyik csatorna sugározza az újszerű műsort. A kötet szerint az NBC és a CBS egyaránt elutasította a tervet, amelyet végül a PBS tűzött műsorára. A show 1969 novemberi debütálásától kezdve hatalmas sikert könyvelhetett el: a Szezám utca megannyi díjat, elismerést, hálálkodó szülők leveleit és nem utolsó sorban több milliárd dolláros reklámbevételt hozott az alkotóknak.
A bemutatót megelőző négy év kemény munkával, aprólékos kutatással, pénzgyűjtéssel, és több hatalmas ötlet kiagyalásával telt: utóbbiak közül az egyik meghatározó az volt, hogy a számokat és a betűket reklámparódiákon keresztül tanítsák a gyerekeknek. A kötet szerint a humoros ötlet forradalmasította az oktatást. A többi összetevőről csak jóval később döntöttek, a műsorban fellépő színészeket például röviddel az első próbafelvételek elkészítése előtt választották csak ki.
Az egyik legnehezebb feladat a műsor címének megválasztása volt. "Megőrültünk, hogy még nincs címe a show-nak" - idézi a kötet a műsor kitalálóját, Joan Ganz Cooney-t. "Senkinek sem tetszett igazán a "Sesame" név, főleg, mert könnyen előfordulhatott, hogy a nézők "see-same"-nek értik azt" - tette hozzá. A készítők végül úgy találták, hogy a Szezám utca "a legkevésbé béna" cím, és a show hamarosan hódító útjára indult.
A műsor ötlete Cooneytól ered, aki évtizedekig dédelgette azt, mielőtt félelmeivel dacolva belevágott az elkészítésébe: fiatal volt, nő volt, és semmiféle tapasztalattal nem rendelkezett a gyermekeknek szóló tévéműsorok készítéséről. A könyv a Szezám utca más alkotóival is megismerteti, valamint a közszolgálati televíziózás korai korszakába is beavatja az olvasót. Bemutatja azt a hatvanas évekbeli idealizmust, ami a műsor megalkotásához vezetett, és ami azóta is alapvető részét képezi a sokszínű belvárosi környezetben játszódó show-nak, amelyben mindenki remekül kijön a másikkal.
A Szezám utca lényegében premierje pillanatában befutott, a népszerű műsort olyan szakemberek méltatták, mint a gyermeklélektan- és gyermekgyógyászat világhírű szaktekintélye, Benjamin Spock, aki úgy vélekedett, hogy a műsornak hála "kevesebb munkanélküli, segélyen élő, illetve bűnöző tagja lesz a következő generációnak".
Minden ami Sesame Street:
http://www.sesameworkshop.org/home
http://www.sesamestreet.org/home
http://pbskids.org/sesame/
http://www.sesamestreetlive.com/
http://www.sesamestreet.org/games
Új év
Mivel nagy valószínűség szerint ez volt az utolsó magyarországi szilveszterezésünk (legalábbis egy jó darabig), kicsit a szokásosnál is szentimentálisabbra sikeredett. Anyukáméknál voltál. Az alap gondolatot az adta, hogy így talán elkerülhetjük a petárdákkal randalírozók tömegét. Hát nem. Hiába álltam be a kocsival a kertbe, valami elmerobbantnak csak sikerült eltalálnia a tetejét...
Ezt leszámítva azonban minden a legnagyobb rendben zajlott.
Hédi bemutatta nagymamának új tudományait, én pedig szokás szerint megdézsmáltam papám kuriózum whisky készletét. Ezúttal egy 18éves maláta esett ennek áldozatul.
Ráadásul (asszem) 30-án Imma nénivel is tudtunk végre csacsogni egy kicsit telcsin. Ennek köszönhetően holnap jól meg is látogatjuk Őket Varpiékkal egyetemben.
Ezek azért meglehetősen feldobták az év utolsó napjait.
Ezt leszámítva azonban minden a legnagyobb rendben zajlott.
Hédi bemutatta nagymamának új tudományait, én pedig szokás szerint megdézsmáltam papám kuriózum whisky készletét. Ezúttal egy 18éves maláta esett ennek áldozatul.
Ráadásul (asszem) 30-án Imma nénivel is tudtunk végre csacsogni egy kicsit telcsin. Ennek köszönhetően holnap jól meg is látogatjuk Őket Varpiékkal egyetemben.
Ezek azért meglehetősen feldobták az év utolsó napjait.
2009. január 1., csütörtök
NBA eshetőségek
Sajnos az NBA-es közvélemény kutatásom nem aratott osztatlan sikereket.
Legalábbis ezt mutatja a voksolók száma.
Minden esetre a szavazást ezennel lezárom.
A többség véleménye szerint az L.A. Lakers lesz az idei befutó, ami papírforma eredményt jelentene, ennek ellenére érkezett szavazat az elég acélos mutatókkal bíró bostoni keltákra és régi nagy spanjaim (a detroiti dugattyúk) is kaptak szavazatot.
Annak ellenére hogy még sok idő van a bajnokság végéig (a rájátszás is csak április 16-án kezdődik) erősen csodálkoznék ha nem ebből a hármasból kerülne ki a bajnok. Én személy szerint a Clevelandet favorizálókon is erősen csodálkozom...
Közben lesz persze egy All Stars Weekend Phoenixben február 15-én, aminek a kezdő ötöseire még 18 napig lehet szavazni itt.
Ami pedig a blogon fellelhető szavazást illeti: egy újabb voksolási alternatívával rukkolok elő.
Arra lehet szavazni, hogy szerintetek ki(k) volt(ak) a 2008-as esztendő legjobb teljesítményt nyújtó sportolója/sportolói.
Legalábbis ezt mutatja a voksolók száma.
Minden esetre a szavazást ezennel lezárom.
A többség véleménye szerint az L.A. Lakers lesz az idei befutó, ami papírforma eredményt jelentene, ennek ellenére érkezett szavazat az elég acélos mutatókkal bíró bostoni keltákra és régi nagy spanjaim (a detroiti dugattyúk) is kaptak szavazatot.
Annak ellenére hogy még sok idő van a bajnokság végéig (a rájátszás is csak április 16-án kezdődik) erősen csodálkoznék ha nem ebből a hármasból kerülne ki a bajnok. Én személy szerint a Clevelandet favorizálókon is erősen csodálkozom...
Közben lesz persze egy All Stars Weekend Phoenixben február 15-én, aminek a kezdő ötöseire még 18 napig lehet szavazni itt.
Ami pedig a blogon fellelhető szavazást illeti: egy újabb voksolási alternatívával rukkolok elő.
Arra lehet szavazni, hogy szerintetek ki(k) volt(ak) a 2008-as esztendő legjobb teljesítményt nyújtó sportolója/sportolói.
A Saab jövője
A legfrissebb hírek szerint a General Motors előtt két út áll: vagy eladja, vagy egyszerűen megszünteti svéd leányvállalatát. Más lehetőség nincsen, hiszen az amerikai kormányzati segély egyik feltétele a veszteséges üzletágak leállítása volt.
A GM hivatalos közleménye szerint stratégiai felülvizsgálatnak vetik alá a Saabot, ami gyakorlatilag bármit jelenthetne, a legtöbb elemző szerint azonban a gyakorlatban arról van szó, hogy elkezdtek vevőt keresni a márka számára. Ráadásul állítólag márciusra tűzték ki az ügylet lebonyolításának határidejét, azaz ha a következő két hónap során nem sikerül vevőt találni a gyárnak, akkor bezárják a svéd üzemet, és megszüntetik a Saab modellek forgalmazását, véget vetve a márka pályafutásának.
Az eladást komolyan megnegezíti, hogy a Saab mélyen beágyazódott a General Motors európai szervezetébe: az új modellek fejlesztését nagy részt már a németországi központ végzi, és a meglevő modellek is az anyavállalat alkatrészeire épülnek. Ennek ellenére ésszerű áron eladható lehet a Saab, hiszen a márkanév még mindig jól cseng, és egy szakmai befektető számára a modellpaletta megújítása sem okozhat komoly gondot.
Több olyan gyártó is akad - például a Renault, a PSA konszern, és számos kínai autógyár - amely korábban szívesen betört volna az európai luxusautó-piacra, ám a jelenlegi helyzetben legfeljebb a kínaiak állnak olyan jól anyagilag, hogy komolyan fontolóra vegyék a Saab átvételét. Ráadásul a Ford is szabadulna a Volvótól, ami komplett modellválasztékával és sokkal jelentősebb fejlesztési kapacitásával jóval vonzóbb lehet a befektetők számára, mint a Saab, így legalábbis kérdéses, hogy van-e még esély a GM svéd leányvállalata számára.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
