Itt tartunk most

Hogy egy kicsit írjak magunkról is:
Kezd körvonalazódni sok minden Új-Zélanddal és a jövőnkkel kapcsolatban.

Az elmúlt 4-5 hónapot azzal töltöttük, hogy rengeteg mindent el/át/össze-vissza olvastunk a zátonnyal és a kinti élettel, körülményekkel kapcsolatban.
Első körben az ember nyilván nézelődik, általánosságokat olvas, csodálkozik. Aztán statisztikákat böngészik. Majd ismét képeket nézeget, levelezik (vagy szerencsés esetben személyesen beszél) kint élő magyarokkal, blogokat olvas. Aztán a megszokott dolgaival hasonlít össze mindent ami csak eszébe jut, számol, kalkulál. Ezután következik a 'Biztosan ez a legjobb megoldás?' kérdés, melyet újabb böngészések, olvasások, levelezések követnek.

És akkor ahol most tartunk.
Sajnálattal közlöm a blogokon keresztül megismert magyar kiwikkel, hogy nem fognak megúszni minket... Most léptünk át a nézelődésből a tervezésbe. Sőt a kivitelezés korai stádiumát éljük.
Megvan hogy mikor megyük (ez repjegy függő, de május vége-július eleje zárt intervallum). Megvan hogy hova (itt amennyire lehet ragaszkodunk Christchurch-höz, persze a munka ajánlatok felboríthatják ebbéli elképzelésünket).
Most lendülünk bele az önéletrajzok elküldözgetésébe -tudva hogy nem fogunk munka ajánlatokban dúskálni, ezért jó előre szana-szét küldjük magunkat hátha mégis...
Ami az itthoni életünket illeti: egy-két dolgot már elrendeztünk, folyamatosan lezárunk minden olyan dolgot ami szükségszerű.
Mivel az indulásig még több mint fél évünk van, készítünk egy listát hogy mikor mit kell itthon elintézni. Ezek alapján -reményeim szerint- semmit nem fogunk kihagyni.
A repülőjegyet február-március környékén vesszük meg, addig minden lehetséges alternativát megnézünk.
Majd bölcsi ügyileg kéne még Pappitoék tapasztalata -azt írta ugyanis anno a blogjában hogy ezt még itthonról elkezdték intézni -ez még hátra van.
Munka-suli témakörben rengeteg hasznos tanácsot kaptam Whatever Zsuzsitól -ezúton is köszi mindent!

Szóval így állunk pillanatnyilag.
Messze vagyunk még attól hogy teljesen képben legyünk mindennel, de alakulunk...