2008. október 20., hétfő

Kaikoura

Kaikoura egy 3200 fős kis település a Déli-sziget keleti partján. Könnyen megközelíthető Christchurchről (180km északra) vagy Pictonról (160km délre) autóúton.
Az Északi-szigetről pedig (Wellingtonból) kompjáratok hozzák át a turistákat.



Ezen kívül a TranzCoastal vasútvonal egyik állomása is. Erről itt találtok sok-sok infot.




Kaikoura érdemelte ki a világon elsőként a Green Globe elismerést, amit az ENSZ 1992-es rioi természetvédelmi konferencián alapítottak. Az elismerést a következő tíz szempont alapján ítélik oda:

- újrahasznosítás
- energiafelhasználás
- ivóvíz gazdálkodás
- vízveszteség hasznosítás
- veszélyes anyagok
- közlekedés
- termőföld hasznosítás
- környezetgazdálkodásban való aktív részvétel
- fenntarthatóság kialakítása
- együttműködés ennek megvalósítására

Részletes leírás a programról itt.

Hogy mennyire nem érdemtelenül kapta Kaikoura ezt az elismerést, a következő fajok -amelyek többsége csak ezen a tájegységen fordul elő ekkora példányszámban- is jól illusztrálják.

Barna Delfin (Dusky Dolphin)
Komoly hasonlóságot mutat a Csendes-Óceáni Fehéroldalú Delfinnel, ám annál valamivel zömökebb testfelépítésű. Rendkívül akrobatikus delfinfaj.


Déli Szőrös Fóka (Southern Fur Seal)
Sajnos az európai bevándorlók a XIX.században elég erőteljesen irtották őket, ezért számuk ma már csak mintegy 1/10-e az eredetinek. 1978-óta fokozottan védett Új-Zélandon.


Bár eléggé esetlennek tűnnek elsőre, meglepően gyorsan mozognak a szárazföldön is.



Fogaik pedig igen-igen élesek, amiről néhány zátonylakó tudna is mesélni...


Ámbrás Cet (Sperm Whale) - szó szerinti fordításban viccesebb lett volna...

Illusztrálandó méreteit...

Nem csak a mérete miatt lenyűgöző ez az emlős faj.
Többek között a merülési mélysége (gyakran találnak a tengerbiológusok 2200 méter mélyen is lubickoló példányokat), valamint kommunikációjuk (több kilométerre is hallatszódó sírás szerű hangokat ad ki) is ámulatba ejtő. Táplálékai elsősorban tintahalak, kalmárok, és egyéb halfajok.



A nagy kutatgatásban egész véletlenül találtam rá két másik fajra is.
Na, ennek Tamás fog nagyon örülni!
Van ugyanis két albatrosz faj is, ami szintén ezen a tájegységen fordul elő nagyobb példányszámban.

A Királyalbatroszról és a Vándoralbatroszról van szó. Ha jól tudom, utóbbi rendelkezik az egyik legnagyobb szárnyfesztávolsággal a madarak között (360 centimétert is meghaladhatja).


Vándoralbatrosz




Csodaszép fotók Kaikouráról és élővilágáról itt találhatóak.
Bálnakukkolós képek itt.
A település weboldala pedig emitt.

2 megjegyzés:

Pukke írta...

Az albatrosz szárnyfesztávja nappal szemben repülve csak 180 centi, mert ugye az egyik szárnyával a szemét takarja olyankor :)

Amúgy viccet félretéve tényleg nagyon impresszív méretű madarak. Kaikourából pedig, amilyen kicsi település, annál szuperebb bálna, delfin, fóka, meg albatrosz kukkolós túrák indulnak naponta többször is.

A fókákkal úszásról még februárban írtam ( itt a link ), de legszívesebben mindegyik programot kipróbálnám. Hohó, meg is van egy négy-öt napos nyaralás programja ;)

cfoldi írta...

:)
Mondanám, hogy azzal a négy-öt napos túrával várjatok meg minket is, mert erősen motivál, de a helyzet az, hogy sajnos mi csak május-július között megyünk vmikor...

Utána viszont mindent bepótolunk!
Olvasom a fókás írásodat, köszi!